Kézjóslás és tudomány

1905 | Január

A czigányasszonyok s egyéb jósnők ősrégi tudományát, mely már a régi Babylonban is virágzott, az újabbkori tudomány száműzte a komoly számba vehető dolgok körül, holott egykor, a középkorban több egyetem orvosi fakultásán rendes tanszéke volt. A boncztan tanítása és gyakorlása ellenben tilos volt. Most fordítva áll a dolog.

Újabb időben azonban a tudomány kezd vizsgálódásai körébe fölvenni oly tényeket is, melyek a kézjóslás gyakorlói előtt rég ismeretesek voltak. Ezeket persze a maga módja szerint magyarázza, mindennemű jóslást kizár s nem a jövőre von következtetést a kéz alakjától, hanem a meglevő állapotra.

Ismeretes Bertillon Alfonz eljárása, mely szerint minden ember mérték-arányai könnyen kiszámíthatók. Ez a módszer, a *bertillonage*, ma már nagy szolgálatokat tesz a rendőrségnek. Már a régi khinaiak is tudták, hogy minden ember ujjavégének, különösen a hüvelykujjának lenyomatai másfélék s ezért hiteles aláírás vagy pecsét helyett használták a hüvelykujjat. Nem egy esetben vezetett már egy-egy gyilkos nyomára véres ujjának lenyomata a tett színhelyén. Még ha levágjuk is az újj végéről a bőrt, a helyébe növő új bőrön ugyanazok vonalak s ugyanolyan helyzetben lesznek meg.

Szóval a kézből csakugyan lehetséges valamint következtetni tulajdonosára nézve. Ha összehasonlítjuk a földmunkás kezét pl. a művészével, az utóbbi lehet nagyobb is, de finomabbak az újjak hegyei s a szerint formálódtak a körmök, míg a munkás ujja-hegye vastagabb s körme is szélesebb. A legfinomabb tárgyakat nagy, de ügyes kezű emberek csinálják, viszont lehet kicsi kéz, a mely egyébre se való, mint az ásó kezelésére s egyéb ily durva munkára.

A régebbi kézjóslók nagyobb sulyt vetettek a kéz vonalaira, mint a körmökre, a maiak azonban a körmöt is nagy figyelemben részesítik s következtetést vonnak le belőlük az emberek testi alkatára, jellemére s hajlamaira. S valami alapja van ennek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a köröm növése a legszorosabb kapcsolatban van az egész test táplálkozási állapotával; ezt megállapította a tudomány is s mivel a köröm nagyon lassan nő, jó darabig megőrzi a táplálkozás változtatásának nyomait.

Hiányos táplálkozás mellett pl. az újjakból eltűnik a zsír, tehát vékonyabbak és keskenyebbek lesznek, különösen az újj utolsó íze lesz kisebb. Így tehát a köröm meggörbül s karom-szerű alakot kap. Az ilyen görbe körömből az orvos meglehetős biztonsággal következtethet bizonyos belső betegségekre. Vannak emberek, a kik zsugoriságból nem esznek eleget; s a karom-alakú körmöt a zsugoriság s a kapzsiság jelének szokták tartani.

A szívbajoknak gyakran szoktak bizonyos bénulások a következményei lenni s ettől keletkezik az újjak végső ízének megvastagodása; nemcsak az újj puha része vastagodik meg, hanem a csont is, elmeszesedő csonthártyagyulladás következtében. Ezért a köröm is domború és szélesebb lesz. Ha az orvos látja, hogy valakinek ilyenek az újjai, mindjárt tudja, hogy szívbajos az illető. Ha valakinek a születésétől fogva ilyen, akkor a szívbaja is veleszületett.

Egy dr. Feer nevű bázeli tudós azt a megfigyelést tette,hogy különösen skarlát és kanyaró után a körmökön oly változás áll be, a mely még sokáig jele marad az átszenvedett betegségnek. Négy-öt hónappal a betegség beállása után ugyanis, mikor a beteg bőrének lehámlása már nagyobb részt megtörtént, egy keresztbe menő bevágás-szerű vonal támad.

A köröm növésével együtt ez a vonal is mindig előbbre jut, s mivel a hüvelykújj körme hat, - a többi újjaké öt hónap alatt nő a tövétől a végéig. – ez úgynevezett skarlátvonal körülbelül fél évig marad meg, mint a betegség emléke. Legerősebb a hüvelykújjon, úgy hogy a felnőtt ember maga is észreveszi magán, gyönge körmű gyermekeknél gyöngébb, sőt néha el is marad. Képzelhetni tehát, mekkora hatást tesz arra, a ki nem tudja ezt, ha a jósnő csak ránéz a körmére s mindjárt megmondja, hogy ugyebár skarlátban szenvedett ezelőtt öt hónappal?

Sok embernek rosz szokása, hogy rágja a körmét, Bertillon megvizsgálta ebből a szempontból a franczia iskolákat s azt találta, hogy a gyermekek nagyobb része rágja a körmét – és pedig ép a legroszabb diákok. Bertillon azt állítja, hogy a körömrágás ezeknél nem rosz szokás, hanem idegbajnak jele, melynek ellenszere a jó táplálkozás, szabad levegőn való tartózkodás s a szellemi túlterhelés kerülése.

Megosztás:

Bertillonage

Kántor Judit

Az embertani mérések oly módszere, hogy azzal a személyazonosságot megállapítani lehessen. Azelőtt a rendőrségeknél a rovott előéletű egyénekről s a börtönökből kiszabadult gonosztevőkről csak a különös ismertető jeleket, t. i: a sebhelyeket, csonkításokat, anyajegyeket stb. efféléket jegyezték fel.

Bertillon megállapította, hogy az ember csontváza 20 éves korán túl majdnem változatlan méretekben marad meg, tov., hogy egyes emberek csontvázának méretei végtelen sok olyan arányt tüntetnek fel, amelyek más embernél ugyanabban a kombinációban nem fordulnak elő és ez alapon könnyű és pontos mérési módszereket dolgozott ki. Jellemző adatok a következő mérések: 1. a magasság, a kiterjesztett karok hossza, az ülés nagassága; 2. a fej méretei: a jobb fül hossza és szélessége, a fej hossza és szélessége; 3. a baloldal méretei: a lábnak, a középujjnak, a kisujjnak, az alsó karnak hossza; 4. a szem színe, hét leíró adattal.

A mérésekből nyert számok az illető egyén különös ismertető jegyeivel, fényképfölvételeivel és származási adataival együtt egy-egy lapra jegyeztetnek fel s azután csoportosíttatnak az egyes lapok. Először különválasztják a 21 éven eluli egyének lapjait, azután a férfiakét és a nőkét. E csoportokat tov. a fejhosszuság szerint három alosztályba sorozzák; ezeket ismét a fej szélessébe szerint válogatják háromfelé. 11 mérés ilyen beosztással 177, 147 kombinációt ad és ez a szám a szem adataival együtt 1. 240, 029-re emelkedik. A B. -t 1882 dec. kezdték Párisban alkalmazni és csaknem minden állam elfogadta a személyazonosításnak ezt a módszerét.

Helyenkint változtatással, nálunk Galton, Olaszországban Tamassia módszerével kombinálva. Georges Bertillon a módszert abban az irányban fejlesztette tovább, hogy a csontok jellemző méreteire a levetett ruhaneműek vizsgálata után is kövétkeztetett. V. ö Georges Bertillon, De la reconstruction du signalement anthropométrique au moyen des vétements (Lyon 1892); Klatt, Die körpermessung der Verbrecher nach Bartillon (Berlin 1902).

Ma már azonban a B. elavult s azt rendszeresen még csak Franciaországban és Svájcban használják, a többi államokban kiszorította az ugyanezen célt szolgáló, de keresztülvitelében könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb daktiloszkópiai személyazonosító rendszer (l. Daktiloszkópia). 1910. felállították nálunk az orsz. börtönügyi múzeumot s 1911. elhatározták az embertani sztigmák hivatalos gyűjtését.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!