Az idei tél nemcsak hosszú farsangot hozott, hanem hosszú korcsolyázó-időt is, a melyet igyekeznek is kihasználni a korcsolyázás hívei. Évek óta most nyílt először alkalmuk, hogy nagy jelmezes jégünnepélyt rendezzenek, a melyet január 22-ikén tartottak a városligeti tó jégpályáján, igen nagy számú közönség részvételével.

A jelmezes urak és hölgyek estefelé kezdtek gyülekezni, volt közöttük minden képzelhető jelmez, a mit csak ilyen alkalmakra szeszély és fantázia kitalálhat. A korcsolyapálya három emeleti üvegterme s a korzó előtti tér megtelt néző közönséggel, a jégpálya pedig résztvevőkkel.

A csarnokkal szemben emelkedett a dobsinai jégbarlang nagytermének utánzata. Ide gyülekeztek a *tavasz nemtője* medvék által vont szánkóján, a *nyár*, *karácsony* s az *ősz nemtője* kíséretükkel; tisztelegtek a *természet géniusza* előtt, a ki megadta a jelet a *Tél apó*-nak, hogy foglalja el birodalmát. Tél apó elindult a *jégkirály* fölkeresésére s mikor ezzel összetalálkozott, az egész nagy kíséret, szánkón, korcsolyán felvonult a korcsolyacsarnok előtt, közben megszaporodva a természet nemtőjével s kíséretével.

A csarnok előtt elfoglalták helyeiket s megkezdődtek a korcsolyamutatványok s Kronberger Lili eljárta a katonazene mellett a keringőt, dr. Márkus Jenő, az ünnep egyik főrendezője és Meszléri Tivadar szintén keringőt tánczoltak, Dezső Artur korcsolyázó-bajnok pedig a kopogós gömöri csárdással ért el szép sikert. Palkovics Adolf és Steiner Hugó műkorcsolyázók páros mutatványokat adtak elő induló ütemre. Az ünnep utolsó száma ifjabb Urbáry Sándor műkorcsolyázó-bajnok művészies mutatványai voltak.

A jelmezek tarka serege ezután ujból megindult s a két helyen fölállított katonazene hangjai mellett este tíz óráig maradt együtt jó kedvben. A kitűnően sikerült mulatságot kétszáz párral franczia négyes fejezte be, melyet dr. Márkus Jenő rendezett, ki az egész ünnepély sikerén már hetek óta fáradozott.