Megdöbbentő események történnek Oroszországban. A kelet-ázsiai háború hatása végig söpri a roppant birodalmat, a czár udvara reszket a forradalom kitérésének félelmében. Miután az egész birodalomban jogokat követelt minden oly hatóság, minden oly testület, mely a rendőri hatalom mellett is szót emelhetett, de elutasították és a czár kimondta, hogy ősei örökségét érintetlenül akarja átadni a maga épségében fiának, ma már az egész birodalom forrong és Péterváron lázadásban tört ki.

A szervezett testületek után a munkások szövetkeztek és nemcsak munkás helyzetök javítását, hanem emberi jogokat is követelnek. Követelésöknek azzal adtak sulyt, hogy megszüntették a munkát. Péterváron néhány nap alatt másfél százezer munkás sztrájkolt és követelte, hogy bocsássák a czár elé, hallgassa meg kívánságaikat a czár. Január 22-ikére tűzték ki a napot, a mikor a czár elé vonultak.

Kijelentették, hogy a rendőrség és a kozákok nem fogják őket viszszarettenteni. Elmennek a czárhoz! Borzasztó véres nap volt ez, mert a czár nem fogadta a munkások ezreit, elment Pétervárról Czarszkoje-Szelóba, és a munkások óriási tömegét a katonaság várta és lőtte, kaszabolta.