Az elmult év gabonatermelése szükös volt s az 1903. évi 83 millió métermázsával szemben csak 65 milliót tudott felmutatni.
Igaz, hogy az árak tisztességesek voltak, ámde ez nem pótolta a nagy hiányt. Még több bajt okozott a rosz takarmánytermés, a mi sok helyen szinte inséget okozott s arra kényszerítette a gazdákat, hogy jószágállományuk nagy részét potom áron elvesztegessék, mert úgysem birták volna kiteleltetni. Még szerencse, hogy nyár utólján megjött az eső és sokat javított a dolgon, de mindemellett is általában csekély a takarmánykészlet. 

Hogy az állattenyésztésből várható haszon is csekélyre szállt alá, ez a takarmányszűkéből önként következik.
Jobb árakat majd csak az új takarmány kifejlődése után várhatunk. Csakhogy hányan lesznek ekkor olyanok, hogy nem lesz mit eladniok, sőt venni lesznek kénytelenek azok helyett, a melyeket őszön, a szükségtől szorítva, olcsón elvesztegettek! 

Szőlészetünkre kevesebb panasz lehet az idén.
Mert a termésmennyiség elég kevés volt ugyan, de a bor redkívül jó lett, a milyen már régóta nem volt. Az meg, hogy a sulyos olasz borvám terhétől végre nagynehezen megszabadúltunk, valóban igen örvendetesnek mondható. 

Ki kell emelnünk, mint a jobb gazdasági jövő zálogát, hogy úgy a földmivelési kormány, valamint a különféle egyesületek, nagyon élénk tevékenyésget fejtettek ki az elmult évben számos olyan intézmény létesitése körül, a melyek hivatva lesznek gazdasági életünk fellendítésére s módot és alkalmat nyújtanak majdan a gazdaközönségnek, hogy keresete és jövedelmi forrása bövüljön, hogy az okszerű, eddiginél nagyobb hasznot hajtó gazdálkodási mód szélesebb körökben elterjedjen s a földmívelő nép jólléte gyarapodjék. 

Igy: a népies mintagazdaságok száma a mult évben harminczczal szaporodott.
Tehát ugyanannyi helyen létesült olyan kisgazdaság, a hova a környék népe tanulni, tapasztalatokat szerezni eljárhat.