A kisérleteket egy 38 méter magas, külön e czélra készült hatalmas emelvény tetejéről eszközölték. Innen röpitették el a versenyző szerkezeteket, melyeknek pályafutása a legkülönbözőbb módon alakúlt.

Egyesek menten orra buktak, gyorsan érve földet a nehézségi erő kérlelhetetlen hatása alatt, mások ellenben lassan szálltak alá, mintha valamely láthatatlan lejtőn ereszkednének le, voltak azonban olyanok is,a melyek kecsesen keringtek, mint a ragadozó madarak, sőt néha neki-neki mentek csőrükkel az ablaknak és – betörték az üveget.

A jury elnöke, az azóta elhunyt Renard ezredes volt, tagjai Deutsch de la Meurthe, Archdeacon, Surcoul, Renard őrnagy, Ferber kapitány stb. nagyobbrészt világszerte ismeretes szakemberek.

Első versenyről lévén szó, a feltételekben lehetőleg kerültek minden megszoritást s nem is vettek semmiféle tudományos osztályozást alapul: versenyezhetett minden gép, a melynek legalább 1 m˛ felülete van és négyzetméterenkint legalább 2 kilogrammot bir el.

Azok a szerkezetek, melyek nem ütötték meg e mértéket, a versenynél nem jöhettek ugyan tekintetbe, de a nyilvános kisérletekben azért részt vehettek, a minek folytán a közönség Mouren és Weiss mulatságos sárkányaiban és csinos madárkáiban is gyönyörködhetett.

Motoros és motor nélküli gépek egyaránt meg voltak engedve, előrelátható volt azonban, hogy a motornélküliek lesznek nagyobb számban és tényleg csakis ezek mutattak fel sikereket.

A mi az ily készülékek jóságának megitélését illeti, ennél igen sok tényezőt és ezeknek legkülönbözőbb vonatkozásait kell számitásba venni. E tényezők részletezése és vonatkozásaik mérlegelése igen messze vezetne.

Annál is inkább, mivel a jelen eseten pályázat feltételeinél fogva a legkülönbözőbb készülékek kerültek együvé, úgy hogy a szigoru és pontos osztályozás szinte lehetetlen volt s az idő rövidsége miatt maga a jury is kénytelen volt megelégedni avval, hogy érmeit sorrend megállapitása nélkül itélje oda, nem mérlegelvén egyebet, mint a készülék szilárdságát, járásának biztonságát és azt az időt, a melyet a levegőben lebegve eltölteni képes.

Ezüstérmeket a következő készülékeknek itéltek oda, a feltalálók nevének betűrendjében hirdetve ki az eredményt:

Burdin (súly 2 kg, felület 2.7 m˛)
Dargent (súly 1.8 kg, felület 1.43 m˛)
Henrion (Kapferer) (súly 5 kg, felület 2.05 m˛)
Peyret (súly 3.5 kg, felület 1.05 m˛)

Különösen az utóbbi két készülék tünt ki azzal, hogy aránylag nagyobb súly mellett is lassan szállt alá.

Habár Mouren és Weiss emlitett készülékei méretüknél fogva nem feleltek is meg a verseny előfeltételeinek, a jury mégis egy-egy bronzéremmel jutalmazta jó működésüket.

A szorosabb értelemben vett repülőgépeken kívül a legkülönfélébb rokonczélú új szerkezetek voltak láthatók a kiállitáson.A legérdekesebbek egyike volt Paulhan, genie-csapatbeli sergeant 1 és háromnegyed lóerejű motorral felszerelt repülőgép modellje, a mely, ha egy a tetőzetről lelógó zsinegre függesztették, „szárnyai” működéséel azt kitéritette függőleges helyzetéből és nagy köröket írt le ily módon repülve.

Emlitésre méltók még: Deltour oldalcsavarokkal ellátott léghajókosara, Carlshausen légturbinája, Vareille légsárkányai, stb.

Látható tehát,hogy sok minden volt ott, a mi megérdemelte a közönség figyelmét s ha az idén még egyáltalában magának a versenynek a sikere is kétséges volt, nem lehetetlen, hogy talán már az 1906-iki verseny a nagy problema megoldását is közelebb hozza.

Főleg ha úgy fogják rendezni, hogy a szabadban lehessen mutatni azokat az érdekes lebegési kisérleteket, a melyeket az amerikai Chanute, Herring és a Wingt-testvérek nyomán egyes merész légutazók, mint Ferber kapitány és Archdeacon máris határozott sikerrel folytatnak.