Repülőgépek versenye
A párisi Aéro-Club f.é. február 12-én repülőgép-versenyt és kiállitást rendezett. (Repülőgép alatt, szorosabb értelemben kizárólag a levegőnél súlyosabb szerkezetet értünk, mely a léggömb mellőzésével a légcsavar (helicoptera), ejtőernyő és légsárkány elvén alapszik.)
Jellemző tünete ez annak a lázas sietségnek, melylyel korunk minden téren dolgozik. A nagyon is indokolt fontolgatásnak, vajjon eljött-e már ideje e versenyeknek, elébe vág egy merész próbálkozással.
Mert hogy merész volt e kezdeményezés, azt nem lehet tagadni az utólagosan megállapitható siker daczára sem. Hisz nincsenek is olyan nagyon sokan, a kik repülőgépek szerkesztésén dolgoznának és, a mi a fő baj, ezeknek nagyobb része is hiába fáradozik, mert a gépük – nem repül.
Szóval csak kevés jó repülőgép lévén ismeretes, nagyon is kétséges volt, lehet-e annyit összehozni, hogy a versenykiállitásnak értelme legyen.
De nem hiába mondják, hogy a versengés csodákat képes mivelni, a versenyhirdetés ugy látszik, tényleg serkentőleg hatott. A kitüzött időre 29-en mutatták be repülőgépüket a Galerie des Machines-ban.
E szerkezetet jó része, igaz, nem volt olyan, hogy sikerrel kiállotta volna a próbát, egyesek nagyon is kicsinyek, mások túlságosan nehezek voltak, vagy egyéb hibákban leledzettek.
De volt elegendő számmal olyan gép is, a mely bevált, úgyhogy a kisérletek folyamán soha nem lankadt a közönség figyelme. A kiállitás érdekeségéhez azonban az előbbiek is hozzájárúltak.
E változatos, sokszor váratlan, meglepő alakú „közlekedési eszközök” serege úgy hatott, mintha valamely utópistikus regény lapjai valósultak volna meg egyszerre előttünk.
A kisérleteket egy 38 méter magas, külön e czélra készült hatalmas emelvény tetejéről eszközölték. Innen röpitették el a versenyző szerkezeteket, melyeknek pályafutása a legkülönbözőbb módon alakúlt.
Egyesek menten orra buktak, gyorsan érve földet a nehézségi erő kérlelhetetlen hatása alatt, mások ellenben lassan szálltak alá, mintha valamely láthatatlan lejtőn ereszkednének le, voltak azonban olyanok is,a melyek kecsesen keringtek, mint a ragadozó madarak, sőt néha neki-neki mentek csőrükkel az ablaknak és – betörték az üveget.
A jury elnöke, az azóta elhunyt Renard ezredes volt, tagjai Deutsch de la Meurthe, Archdeacon, Surcoul, Renard őrnagy, Ferber kapitány stb. nagyobbrészt világszerte ismeretes szakemberek.
Első versenyről lévén szó, a feltételekben lehetőleg kerültek minden megszoritást s nem is vettek semmiféle tudományos osztályozást alapul: versenyezhetett minden gép, a melynek legalább 1 m˛ felülete van és négyzetméterenkint legalább 2 kilogrammot bir el.
Azok a szerkezetek, melyek nem ütötték meg e mértéket, a versenynél nem jöhettek ugyan tekintetbe, de a nyilvános kisérletekben azért részt vehettek, a minek folytán a közönség Mouren és Weiss mulatságos sárkányaiban és csinos madárkáiban is gyönyörködhetett.
Motoros és motor nélküli gépek egyaránt meg voltak engedve, előrelátható volt azonban, hogy a motornélküliek lesznek nagyobb számban és tényleg csakis ezek mutattak fel sikereket.
A mi az ily készülékek jóságának megitélését illeti, ennél igen sok tényezőt és ezeknek legkülönbözőbb vonatkozásait kell számitásba venni. E tényezők részletezése és vonatkozásaik mérlegelése igen messze vezetne.
Annál is inkább, mivel a jelen eseten pályázat feltételeinél fogva a legkülönbözőbb készülékek kerültek együvé, úgy hogy a szigoru és pontos osztályozás szinte lehetetlen volt s az idő rövidsége miatt maga a jury is kénytelen volt megelégedni avval, hogy érmeit sorrend megállapitása nélkül itélje oda, nem mérlegelvén egyebet, mint a készülék szilárdságát, járásának biztonságát és azt az időt, a melyet a levegőben lebegve eltölteni képes.
Ezüstérmeket a következő készülékeknek itéltek oda, a feltalálók nevének betűrendjében hirdetve ki az eredményt:
Burdin (súly 2 kg, felület 2.7 m˛)
Dargent (súly 1.8 kg, felület 1.43 m˛)
Henrion (Kapferer) (súly 5 kg, felület 2.05 m˛)
Peyret (súly 3.5 kg, felület 1.05 m˛)
Különösen az utóbbi két készülék tünt ki azzal, hogy aránylag nagyobb súly mellett is lassan szállt alá.
Habár Mouren és Weiss emlitett készülékei méretüknél fogva nem feleltek is meg a verseny előfeltételeinek, a jury mégis egy-egy bronzéremmel jutalmazta jó működésüket.
A szorosabb értelemben vett repülőgépeken kívül a legkülönfélébb rokonczélú új szerkezetek voltak láthatók a kiállitáson.A legérdekesebbek egyike volt Paulhan, genie-csapatbeli sergeant 1 és háromnegyed lóerejű motorral felszerelt repülőgép modellje, a mely, ha egy a tetőzetről lelógó zsinegre függesztették, „szárnyai” működéséel azt kitéritette függőleges helyzetéből és nagy köröket írt le ily módon repülve.
Emlitésre méltók még: Deltour oldalcsavarokkal ellátott léghajókosara, Carlshausen légturbinája, Vareille légsárkányai, stb.
Látható tehát,hogy sok minden volt ott, a mi megérdemelte a közönség figyelmét s ha az idén még egyáltalában magának a versenynek a sikere is kétséges volt, nem lehetetlen, hogy talán már az 1906-iki verseny a nagy problema megoldását is közelebb hozza.
Főleg ha úgy fogják rendezni, hogy a szabadban lehessen mutatni azokat az érdekes lebegési kisérleteket, a melyeket az amerikai Chanute, Herring és a Wingt-testvérek nyomán egyes merész légutazók, mint Ferber kapitány és Archdeacon máris határozott sikerrel folytatnak.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!