Fowler I. B. amerikai gépész-mérnök az Amerikából érkezett hirek szerint oly telefon-készüléket talált fel, melyen át meg is láthatjuk annak az arczát, a kivel beszélünk.

Ez idő szerint Fowler találmánya – ugyane hirek szerint – a feltaláló portlandi lakásán látható, hol most a készülék kisebb részleteinek tökéletesítésén dolgozik. Azonban a látogatók máris megláthatják azok arczképét, kikkel beszélgetnek, a telefon szócsöve alatt levő kis keretben.

Fowler reméli, hogy talámánya rövid idő múlva a világ minden részében el fog terjedni annál inkább, mert az új látó telefon alkalmazása személyazonosságok megállapításánál megbecsülhetetlen szolgálatot tehet.

A közjegyző valamely okmányra bátran rávezetheti a záradékot, mely szerint az illető – habár más városban van is, - előtte személyesen megjelent stb., - mert arczát a telefondrót végén valóban megláthatta. A távollevő anya telefonon felszólíthatja a dadát, hogy a gondjára bizott babát a telefonhoz emelje, hol ennek nem csak gügyögését hallhatja, hanem arczát is megláthatja.

Bankoknál vagy egyéb pénzintézeteknél telefon utján kapott szédelgő utasítások sem fordulhatnak elő, mert a bank alkalmazottja előbb megnézi a telefonozó egyén arczát, s megismeri hogy nem az, a kinek mondja magát.

Nem szükséges többé árumintákat a házhoz hozatni, mi nemcsak sok időbe, hanem költségbe is kerül, - a telefonon felhívott kereskedő az árut a készülékén át egyszerűen megmutatja.

Fowler eddigelé még nem kért szabadalmat találmányára s így az új készülék részleteit titokban tartja. Azonkívül a gépen egyet-mást még egyszerűsíteni is óhajt. Saját állítása szerint azonban annyit már mostanáig is elért, hogy gépén két ember bármely távolságból egymással nem csak beszélhet, de egymás arczát is megláthatja.

Készülékét a feltaláló „photofon”-nak nevezte el s már 1878 óta fáradozott kidolgozásán, de csak most ért czélt. Hosszú évek során folytatott kisérletek után véletlenűl akadt a titok nyitjára s lakásán az új készüléket rögtön be is rendezte.

Miután a kisérletek 40-50 lépés távolságban teljesen beváltak, Fowler nem kételkedik benne, hogy a készülék száz meg száz mérföldre is hasonló pontossággal fog működni.

A telefon használatánál ugyanis a távolság nem jön számba. A kivel ötven mérföld távolból beszélhet az ember telefonon, miért nem tehetné ezt ötszáz mérföldről? S ugyanígy áll a dolog a telefonba beszélő arczával, vagy egyéb képpel is, - legalább Fowler állítása szerint.

Mindenesetre a gyakorlat fogja az új találmány értékét kipróbálni.