Az emberiség összes haladását, Róma megdőltétől egész a mai napig, ki lehet fejezni mindössze talán száz lángelmének a neve által.

Ezek a lángelmék, Baco-Rogeriustól kezdve Marconiig felfedezői mind annak, a mi uj tápot adott a gondolkodásnak, a mi megtermékenyítette az elméket, a mi szebbé tette az életet és a mi fokozta az ember erejét abban az örökös küzdelemben, melyet az életért folytat a természettel.

Ezeknek a lángelméknek voltak segédjeik is sok ezer számra, a kik előkészítették az ő munkájukat, vagy pedig az élet számára feldolgozták és átalakították az ő felfedezéseiket. Hála és elismerés illeti azokat is. De a puszta tény abban áll, hogy körülbelül százra tehető férfiunak a munkája nélkül ott állana az emberiség ma is, a hol akkor állott, midőn Attila lovasai végig száguldottak Európa egyik végétől a másikig.

És a mi nagy bánatunkra, e száz név között egész a legujabb korig hiába keresünk magyart. Ifjaink a rég elmult századokban is száz, sőt ezer számra keresték fel a külföldi egyetemeket. Itthon is voltak nagyhirű főiskoláink a vegyes házakból származó királyaink alatt.

De olyan tudósunk, a kinek nevét az egész külföld ismeri, olyan, a ki a kultúra történetébe kitörölhetetlenűl irta volna be a nevét: csak is a legujabb időkben akadt.

Se Gallileik és Newtonok, se Cartesiusok és Kantok nem vallották hazájuknak Szent István birodalmát. Az ujabb korban egynehány ilyen tudósunk végre akadt. Bolyai János, a ki uj alapokra fektette a geometriát, határozottan ezek közé tartozik.

A gyujtó feltalálója, Irinyi József, továbbá Jedlik Ányos, a ki az első elektromos munkagépet szerkesztette, Semmelveiss a gyermekágyi láz leküzdője, König Gyula, a ki messze kitolta a felső mennyiségtan eddigi határait, valamint Apáthy István, a ki uj alapokra fektette az idegekről szóló ismereteket: azok a férfiak, a kiket ezen a téren felmutathatunk.