Lehet bizony, bár tudjuk, csakis megfelelő óvintézkedések mellett. Teszi is az ember,mióta világ a világ. Az ég és az égitestek iránti érdeklődésnek nyomai már jóval az írásbeliség előtti korból is fellehetők.

Vélhetően ilyen célra szolgáltak például Stonehenge vagy Carnak hatalmas kőépítményei. Megoszlanak ugyan a vélemények ezen építmények funkciójáról, de valószínűnek tűnik, hogy csillagászati megfigyelésekhez, különböző számításokhoz, csillagászati események előrejelzéséhez használták őket.

Természetesen a Nappal kapcsolatos korai elképzelések mai szemmel már mosolyra késztetnek. Anaxagorasz görög filozófus például úgy képzelte, hogy a Nap egy tüzes kődarab és olyan nagy, hogy talán még a Peloponnészoszi félszigetnél is hatalmasabb.

Részletes megfigyeléseket végeztek már ugyabban az időben Kínában is. Fennmaradtak feljegyzések nagyobb és kisebb napfoltokról; ezekez szemléletesen „háromlábú varjúhoz” vagy „repülő madárhoz” hasonlították.

Vannak adatok a maják által készített naptárról is, amely – igen kicsi módosításokkal – ma is használható a napfogyatkozások előrejelzéséhez.

Az égitestek – köztük a Nap – megfigyelésében jelentős változást hozott a távcső általános elterjedése. Galilei például saját maga által épített távcsövével végzett megfigyelései alapján leírta a napfoltokat.

Hogy ő tette-e ezt először a maga korában, az kérdéses, hiszen más források ezt az elsőséget Scheiner jezsuita atyának tulajdonítják. Csillagászati szempontból a felfedező személye valójában mellékes – a lényeg maga a megfigyelés és a hozzá kapcsolt magyarázat.

Ekkor ismerték fel ugyanis, hogy ez a jelenség a Nap tegely körüli forgásából származik. Egy Carrington nevű csillagász az 1800-as évek közepén már azt is leírta, hogy a forgási sebesség a szélességgel változik – vagyis az egyenlítői részek gyorsabban forognak. Ma ez már evidensnek tűnik, de a maga korában nagy előrelépést jelentett.

A következő nagy fordulatot a spektroszkóp megépítése jelentette. Hogy mennyire fontos eszköz volt ez, azt jelzi a korabeli újságokban erről szóló jelentős mennyiségű híradás is.
Ennek segítségével vált ugyanis lehetségessé a csillagok összetételének, belső szerkezetének vizsgálata.

A Nap energiatermelésére is sokféle elmélet született az idők folyamán. Sokáig meg voltak győződve arról, hogy a Nap energiája nem lesz kevesebb azáltal, hogy fényét szertesugározza.

Például Plótinosz híres hasonlatában arról beszél, hogy ahogyan a Nap nem lesz kevesebb az állandó kiáramlástól, úgy az Egy – ez a sajátos isten-fogalom – sem lesz kevesebb a tökéletesség túlcsordulásától.

A 19. században, ahogyan a fenti cikkben is olvashattuk, Helmholtz a nap energiáját a gravitációból származó összehúzódással magyarázta.

Persze nemsokára születnek majd újabb elméletek, például az, amelyik a csillagok belsejében uralkodó hatalmas nyomással összefüggő nukleáris reakcióval magyarázta a Nap energiáját, majd 1920-ban Eddington az anyag energiává alakulásával indokolta ugynezt.

1929-ben Atkinson és Houtemans a magas hőmérséklet hatására létrejövő magreakciókkal hozta összefüggésbe az energiatermelést, elméletéhez a pontos számításokat 1938-ban Bethe és Critchfield végzeték el.

A Nap felfedezése, folyamatainak merétése még ma is tudományos probléma. Ezekkel a kutatásokkal kapcsolatban is előállt a „klasszikus tudományos alaphelyzet”: minél többet tudunk, annál több a kérdés is.

A Nap jelenlegi „hivatalos paraméterei”:

A Nap kora: 4,57 x 109 év
Tömege: 1,989 x 1030 kg = 333000 Földtömeg
Sugara: 695990 km = 109 Földsugár
Központi összetétele: 35% hidrogén, 63% hélium, 2% egyéb (szén,nitrogén, oxigén, stb.)