Vezér dőlt ki ismét közölünk, méltó vezér, a nagyok közül való. Üresség maradt utána bent a szívekben és kint a fórumon egyaránt. Ha nyugalom volna kívül és belül, tán jobban éreznök a hiányt, így várnunk kell, míg megnyugszunk kissé, akkor fogjuk megérezni igazán, hogy mit vesztettünk benne.

Széchényi Imre gróf halt meg férfikora delén, tele munkakedvvel és ambícióval. Nagy tudományát a külföldön nevelt világra szóló látkörét, világos, józan eszét, hatalmas munkabírását nem értékesíti többé nemzete javára. Egy nagy név méltó viselője szállott vele sírba. És ha az egész országgal együtt fájdalommal és részvéttel állunk meg koporsójánál, ki kell vennünk a fájdalomból külön részünket nekünk, a testnevelési ügy harcosainak.

Buzgó munkatársat, hatalmas pártfogót vesztettünk benne, olyan férfit, aki nemcsak megtiszteltetést lát a sporttisztességek elfogadásában, hanem komoly kötelességet.

Széchényi Imre gróf végtelenül lelkesedett az embersportért. Angol neveltetése eltörülhetetlen nyomokat hagyott lelkében. Nemcsak a szokott főuri kedvteléseknek hódolt, mint oly sok más az előkelő világból, hanem egyenesen a népszerű embersportoknak volt agitátora.

Sokszor nem is vették jó néven ezt a rajongását, különösen, mikor alapos érveivel a lóversenysportot támadta meg. Maga is szeretett sportolni és amíg szívbaj engedte, buzgón vívott, jóval felülemelkedve az átlagos színvonalon, ezenkívül szenvedélyesen footballozott is. A MAC. első csapatának ő volt a bal backja és akik kint a Tattersalban és az Orczy-kertben szembe kerülhettek vele, még emlékeznek energikus, ügyes játékára.

Tizenöt évig volt a MAC. alelnöke, a klub sok dicsősége és munkája fűződik az ő kormányzatához, a híres jubiláris év, amely nem csak egy klub, hanem társadalmi kereteinél fogva az egész magyar sportvilág ünnepe volt; a MAC. Margitszigeti megalapítása és sok más. Tevékeny része volt a klub anyagi vezetésében és hogy az utóbbi években a MAC. az alapítási évek nehézségeit kiheverve, rendbejött, az ő szigorú takarékos elveinek volt köszönhető.

Legnagyobb munkásságát a Magyar Athletikai Szövetségben fejtette ki, melynek megalapítása óta elnöke volt. Sohasem mulasztotta el a fontos üléseket, a legnehezebb ügyeket is erélyesen, tapintatosan intézte el. A tanács-tagok csodálkozva látták, hogy mennyire tájékozódva van a legapróbb részletekben is. Szigorúan igazságos volt mindig. Az elnöki székben úgy érezte magát, mint ha a bíró megközelíthetetlen emelvényén ülne; személyi tekinteteket, kedvezést vagy kedvkeresést félre téve, ítélte meg a dolgokat.

A szövetség hatalma megszilárdulásában nagy része volt Széchényi öntudatos munkájának és nagy befolyásának. E minőségében igen sokat tett a magyar sport ügyében, olyan dolgokat is, melyekről csak a beavatottak tudták, hogy az ő keze műve. Nevét nem szerette szerepeltetni, s köszönet és ünneplés előtt mindig kitért.

Ő volt az elnöke a Magyar Olympiai Bizottságnak is. Mindenkinek élénk emlékezetében van az az ügybuzgó munkásság, melyet e téren kifejtett, a kapott államsegély kieszközlése túlnyomó részben Széchényi érdeme volt.

Balaton fürdői sportéletének fellendítése szintén Széchényi nevéhez fűződik. Balaton-Földváron nagy áldozatok árán pályákat építetett, versenyeket rendeztetett, a lawn-tennisre egy nagy értékű vándordíjat alapított. Ő kezdte hirdetni azt az eszmét, hogy egy modern fürdőn sportélet főfontosságu tényező.

Széchényi elköltözött közülünk, de munkásságának eredményei, eszméi még soká fogják hirdetni emlékét. Valóban márványszobránál is ékesebb emléke volna, ha a magyar sportközönség megszívlelné azt, amit a Széchényi serleggel kezében mondott és amit a MASz. azóta jeligévé választott:

Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen!