Oroszországban eddig sokan Kuropatkin tábornokot szerencsétlen és tehetetlen főparancsnoknak tartották, de jó és becsületes adminisztrátornak. Most ezt a hitet is lerontja Zerpizki tábornok, a ki Mandzsuországban a tizedik hadtest parancsnoka volt és most nagybetegen fekszik Cannesban. Már néhány hónappal ezelőtt Zerpizki több levelet küldött a Vesztnik Jevropy liberális folyóirat szerkesztőjének, de a leveleket csak most tették közzé. E levelekből kitűnik, hogy Kuropatkin sem jobb a többi orosz tábornoknál, a kik nem kötelességeik teljesítésével, hanem nagy vagyon összeharczolásával foglalkoznak.

A mikor Vannovszki visszalépett a hadügyminiszteri állástól, kikötötte magának, hogy holta napjáig a hadügyminiszterium palotájában lakhassék és a mellett fűtésért és világításért évenként 60,000 rubelt kapjon az államtól. Utódja, Kuropatkin teljesen egyetértett ezzel, mert néhány nappal utóbb új palotát vásároltak részére, melynek jókarban tartására évenként átlag 60,000 rubelt számított fel az államnak. Azokívül még egyéb kivánságai is voltak. A Néván való sétahjózásra kis gőzöst vásároltatott. Ez a gőzös, melyet Kuropatkin csak két-három hónapon át használt, évenként 3000 rubeljébe került az államnak.

Kuropatkin nyári tartózkodása már jóval drágább volt. Jalta közelében birtokot béreltek részére, melyért az állam évenként 25,000 rubelt fizetett. Mindezeket a kiadásokat a hadügyminiszterium költségvetéséből teljesítették. A hadügyminiszterium költésvetéséből teljesítették. A hadügyminiszter évi fizetése 32,000 rubel volt. Azonkívül a már fenn sem álló finnországi csapatok vezetéséért 8000 rubelt kapott. Ha azonban egy vidéki katonai kórháznak 300 rubel rendkivűli hitelre volt szüksége, másfél évig tartott, mig Kuropatkin kiutalványoztatta ezt az összeget. A katonák továbbképzésére és könyvtáraikra évenként tíz kopek jutott egy emberre. Az alsóbbrendű parancsnokok természetesen nyiltan követték Kuropatkin példáját. A hadsereg vezetői – így irja Zerpizki – csakis rablással foglalkoztak.