Vidal balletje az operaházban.

A párisi Nagy Opera egyik karnagya, Paul Vidal, maga jött el hozzánk, hogy a m. kir. Opera karnagyi székén igazgassa egy régi szép balletjének itteni első előadását ( október 31-én ). Műve otthon már tizenkét év óta kedvelt műsordarab; tárgyát, egy délfrancziaországi, gascogne-i tündérmesét, Pierre Gailhard alkotta meg balettszöveggé, a ki azóta a párisi Nagy Opera igazgatója lett.

A pyrenéi havasok alján lakó Cadual fiatal pásztor, e helyt meglátja a Maladetta nevű havasnak szép de gonosz tündérét: elfeledi menyasszonyát Liliát, még esküvője estéjén is a csábos tündér után fut.

Ez maga után csalogatja óriási jegesbarlangjába, kaczérkodik a tüzes ifjúval, végül megígéri, hogy az övé lesz, ha Cadual állhatatos marad és megállja a szerelem próbáját.

A próba az, hogy a pásztor önmagának képmását látja Liliával ölelkezni; ekkor erőt vesz rajta a féltékenység, le akarja szúrni képmását, - de kitünik, hogy csak látomás volt az egész. Az állhatatlan szerelmest a tündér kővé dermeszti, a Maladetta egy göröngyévé.

A ballet zenéje az első hangtól kezdve mindvégig megragadó és gyönyörködtető. Vidal a hangszinek keresésének, a zenekar andalító, vagy hatalmasan ragyogó megszólaltatásának kitűnő mestere. A csoportos – vagy magán tánczokhoz való darabjaiban csupa lüktető élet, a legszabályosabb forma, fülcsiklandó csengés-bongás van.

Legszebb a kesergő vezérdallam, a melylyel a mű kezdődik, és egy régies menuet, de az egész zene bámulatos öntudatos művészettel van zenekari formába öntve.

A tánczokat a párisi operaház roppant színpada számára a világhírű Hausen tervezte; a mi kisebb területünkhöz képest Guerra Miklós kénytelen volt egyet mást átdolgozno, mindenki teljes megelégedésére.

Balogh Szidónia ( Lilia ), Schmidek Gizella ( a tündér ), Smeraldi Czézár ( Cadual ), Brada ( czigányok kapitánya ) játszották a főszerepeket. Az ujdonság elég szép külső sikert aratott, de sokkal különbet is megérdemelt volna.

K.I.