Augusztus 6-ika véres vasárnap volt Egerben. Népmulatságon az oláh bakák és földmíves legények összevesztek, bot, lócza, szék, kard, bajonet dolgozott egymás ellen, puskák ropogtak, a katonaság sortüzet adott,a melynek több halottja és sebesültje van, mint egy kisebbfajta csatározásnak az igazi harcztéren.

A véres összeütközés, főkép azért felháborító ás azért követel szigoru megtorlást, mert régóta tartott a készülődés a nagy összecsapásra, mindenki tartott tőle, a rendőrség még sem tette meg a kellő intézkedéseket.

A részletes tudósítások így szólnak Egerben az 5-ik gyalogezred tisztikara és a polgárság közt nem valami barátságos a hangulat,a paraszt legény pedig gyűlöli a német vagy oláh nyelvű bakákat. Augusztus 6-ikán az Érsek-kertben népmulatságot rendezett a földmíves fiatalság.

A kert előtt víg nótázás közben vonultak tánczba a pántlikás egri leányok és tűrték az 5. gyalogezred legényeinek csufondáros megjegyzéseit, kik szidták a magyart. Estefelé a rendőrség megszaporodott számmal vonult ki.

A kert előtt, mert a legények a kaput is bezárták a katonák előtt, egyszerre dulakodni kezdett egy hatalmas testű legény az egyik katonával. *Velem jön a leány tánczba,nem veled, de rongyos baka.* Erre három katona ugrott elő s megfordított bajonettel agyba-főbe verték a legényt. E

gy pillanat kellett hozzá és sok legény állott pártjára a megvert legénynek. A rendőrség karddal iparkodott szétválasztani a verekedőket. Nagy Gusztáv 5. gyalogezred főhadnagy parancsolólag küldte a rendőröket a legényekre s mikor csak vonakodva engedelmeskedni, kardot rántott. A következő pillanatban az egyik rendőr olyat sulytott kardjával a főhadnagy fejére, hogy az nyomban összeroskadt.

A katonák szuronyokkal rontottak elő s leírhatatlan szilaj utczai harcz támadt. Telefonon tettek közben jelentést a kaszárnyába, a honnan harmincz katona nyomban kivonult. A földműves fiuk gyűlölködő elszántsággal rohantak a veszedelembe. Ez a katonaság nem bírt a legényekkel, a mire egy század katonaság vonult ki, mert az a hír terjedt el, hogy egy főhadnagyot agyonvertek.

A legények feldühödött állapotban a század előtt sem tágítottak,mire egyszerre elhangzott a vezényszó: *Fener!*? A következő pillanatban eldördült a sortűz háromszor. Irtózatos volt, a mi ezután következett. A czifra ruhás leányok jajveszékelése összevegyült a földön vonagló legényekével, sőt az elmenekülő legények után is lövöldöztek a katonák.

Az országuton ép ekkor egy kocsit, a melyen üres hordó volt, a patakhoz hajtottak, hogy vizet hordjanak. Két legény volt a kocsin. A tizenhét éves Novák Antal holtan rogyott le a kocsiülésről. A sebesültek száma negyvennél is több. Ezek közül egy nehány óra mulva meghalt. Megsebesült azonkívül hat rendőr is, a kik közül az egyiknek, Dörgő Józsefnek a kezefejét lőtték keresztül.

A katonák közül tizenhárman sebesültek meg. A tömeg semmikép sem akart engedni. Az egész véres verekedés a főispán lakása előtt zajlott le. Az udvarban társaság volt. A főispán, a mint a puskaropogást meghallotta, rögtön kiszaladt a veszedelem színhelyére és jelentést tétetett magának.

Közben az ezredes is hozzácsatlakozott és kettejük tanácskozása után a főispán utasította a rendőrséget, hogy a mulatságot szüntesse be, az ezredes pedig egy őrjárattal bevonult az Érsek-kertbe, erélyes fellépésével szétszóratta a verekedőket és a rend helyre állott.

Nagy főhadnagyot a Korona-szállóba vitték, a hol élet-halál között lebeg. Esetét különösen tragikussá teszi az a körülmény, hogy ifju neje, kinek három nappal ezelőtt gyermeke született, szintén igen sulyos beteg, úgy hogy mind a kettőjük sorsa elé részvétteljes aggodalommal tekint a közönség.