A német vezérkar félhivatalos közlönye nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a modern fegyverek, lövegek robbanószerek a hadviselést véresebbé tették ugyan, de viszont kétségtelen, hogy a sebesültek és betegek sorsán úgy a humanizmus terjedése, mint az orvosi tudomány legújabb vivmányai sokat segítettek.

Az újabb szerkezetű gyalogsági lőfegyverek kúpalakú lövegei által okozott sebek 70 százaléka csontot nem zúzván, könnyen begyógyul.

A sebesültek elvérzése, mely még a mult század utolsó éveinek háborúiban is iszonyú veszteségeket okozott, mostanában aránylag ritkán esik meg, mivel mai napság minden katona könnyen kezelhető kötszert hord magánál, melylyel a vérzést megállíthatja.

Az 1870/71-iki franczia-német háború után mindkét fél orvosai beismerték, hogy a sebesültek 20-25 százaléka elvérzett, mielőtt az első kötözőhelyre kerűlt volna.

A tábori kórházakban általánosan használt antiszeptikus sebkötők a rettegett kórházi sebláz elterjedésének elejét veszik.

A Vörös-kereszt szabályait mostanában még azok a hatalmasságok is megtartják, melyek annak idején a genfi nemzetközi egyezményt alá nem irták s ahoz egyáltalán nem is járultak. Hadifogságba került orvosok, ápolónők s kórházi alkalmazottak kivánatra rögtön szabadon bocsáttatnak.

A genfi vörös-kereszttel jelzett kötözőhelyeket, a tábori kórházak épületeit és sátrait az ellenség nem lövöldözi, esetleg a tüzelést rögtön megszünteti, ha erre figyelmeztetik, a mint ez az utolsó időben Port-Artur ostrománál is történt.

A hadifoglyok is mindenütt emberséges bánásmódban részesülnek. A mult század elején a napoleoni háboruk ideje alatt még Anglia is embertelenűl bánt a hatalmába került hadifoglyokkal, míg mostanában e tekintetben már semmi panasz nem lehet, sőt az afrikai félvad hererók is, kik tudva levőleg a németekkel harczban állanak, jól bánnak foglyaikkal.