Miután az elektromos világitásra rendelt szerkezetek (lámpák) rendesen csak alacsony feszültségü áramokat követelnek, megérintésüket mindaddig veszélytelennek tartották, míg iv- és izzólámpák körül foglalatoskodók halálos sérülései az ellenkezőt nem bizonyitották.

A dolgok mai állása mellett váltóáramu vezetékekhez kapcsolt elektromos lámpák megérintése különösen akkor veszélyes, ha ezek nedves bányaüregekben vannak elhelyezve. Németországban a biztonsági szabályzatok az elektromos lámpák megérintéséből származható veszélyek elháritására vonatkozólag az utasitások egész sorozatát tartalmazzák.

Az izzólámpák foglalatai csak 250 volt feszültségig lehetnek kikapcsolókkalfelszerelve; magasabb feszüléseknél ugyanis a kikapcsolók megérintése veszélylyel járhat. Hozzáférhetően szerelt izzótestek megengedett legmagasabb feszültsége ugyanezen okból 600 volt-tal van megállapitva.

Bányákban a föld felé való feszültség csak akkor lehet nagyobb 250 volt-nál és egymásután kapcsolt izzólámpák alkalmazása esetén csak oly áramkörökben van megengedve, amelyek a világitó áramot valamely vasuti vonal vezetékéből (lokomotivval szállításnál) kapják.

Magas feszüléssel dolgozó és seriesben kapcsolt izzó-vagy ivlámpáknál ezemkívül azokban, vagy azok mellett oly szerkezet kell, hogy beállitva legyen, amely a lámpa kialvásának esetére, azonnal önmüködőleg oda hat, hogy a hozzávezető kontaktusban a feszültség a 100%-ot ne haladhassa meg.

Iv-és izzólámpákra nézve el van rendelve, hogy azok hozzávezető drótjai, a lámpa rendes állása mellett, a hozzáférhetés darabjain elszigetelő anyaggal legyenek bevonva. Nehogy por és nedvesség hozzájuk férhessen, ami az áram esetleges kiözönlését okozhatná, a bevezető nyilások kellő szerkezete és tömitése útján kell gondoskodni.