A Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának október 10-ikén tartott ülésén Thaly Kálmán elnöklésével tartotta heti ülését, s dr. Ballagi Aladár, mint újonnan választott rendes tag tartott székfoglaló előadást „A spanyol inquisitióról”, azt vizsgálván, vajjon állami-, vagy egyházi tövrényszék volt-e az inquisitió?

Fejtegetése szerint minden azt mutatja, hogy politikai czélra, a spanyol egység megszilárditására szolgált. Az egység külső ellenségeinek akkr az arabokat, belső ellenségeinek a zsidókat tekintették, a kik nem birtak a spanyollal érzelmi egységbe olvadni.

A folytonos üldözés miatt nagy tömegekben, egy alkalommal épen huszonötezren tértek át a kereszténységre; de a kikeresztelkedést a katholikusok a vallás profanizálásának tartották s állandóan föntartotta magát az a vád, hogy csak roppant kincseik megtartásáért tértek át.

Az tény, hogy uj keresztények kezén a nemzeti vagyon fele volt, és hogy nemcsaka világi méltóságok között kaptak helyet, de a püspöki karba is bejutott közülök három. Ez a változás a XV. század derekán történt.

A mint nem sokkal utóbb Katholikus Ferdinánd lépett Aragónia trónjára s feleségül vévén Kasztiliai Izabellát, hogy a faji egységet megteremtse, a pápa engedelmével az uj keresztények ellenőrzésére felállitotta az nkvizicziót, a hitükhöz szivósan ragszkodó zsidókat pedig irgalmatlanúl kiűzte az országból.

Az inkviziczió tehát rendkívüli törvényszék volt, rendkívüli bűnügyekben (crimina excepta), a milyenek a boszorkányság, utonállás, hamispénzverés, felségárulás s amennyei felség elárulása, azaz herezis; de eszközeiben alkalmazkodott a rendes törvényszékek gyakorlatához.

Az inkviziczió működése 1482-ben kezdődött Torquemada Tamás dominikánus perjel elnöklésével. Ballagi bizonyitja, hogy az inkviziczió nem egyházi, hanem királyi intézmény volt, a papi bírák a spanyol király érdekkörében a királysággal, az állam-eszmével tökéletesen azonosak és ennek közegei gyanánt működtek. Ballagi tanulmányát az akadémikusok megtapsolták.