Oroszországban nagy érdeklődéssel várták a czárnak a trónörökös megszületése alkalmából való kegyelmi tényét. Voltak ábrándozók, a kik azt remélték, hogy a czár szakítani fog a kényuralommal és alkotmányt ad birodalmának. A helyzet ismerői azonban ily merész reményekben egy perczig sem ringatták magokat.

A czárnak a trónörökös keresztelője előtt egy nappal megjelent kegyelmi manifesztuma még a szerényebb várakozást is alig elégitette ki. A czár több irányban nyújt némi apró ajándékokat s jó szándékában nem is lehet kételkedni, de látszik, hogy tanácsadói igyekeztek irányítani uralkodójuk kegyelmi hajlandóságát, hogy a nyújtott kegyeknek miként és mily mértékben való végrehajtása mégis csak a miniszterektől és a politikai közigazgatás többi közegeitől függjön.

Leginkább kiemelkedik a parasztokra s a katonákra nézve még mindig fennálló testi büntetés eltörlése. Nagy haladás ez az emberiség útján oly országban, hol még a legutóbbi időkben is fordultak elő esetek, melyekben a szerencsétlen áldozatok a kancsukaütések alatt haltak meg. Vannak olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy ezentúl is tovább fognak kancsukázni Oroszországban, mert mint az orosz közmondás tartja: „az ég magas és a czár messze van.” Politikai jelentősége a czár kegyelmi manifesztumának, hogy kétségtelen lett belőle, miszerint politikai rendszerváltozás Oroszországban egyáltalán nem várható.

A czár, miként ezt egyébiránt körülbelől egy éve kibocsátott egyik nyilt parancsában is határozottan kijelentette, ragaszkodik az eddigi kormányrendszerhez, melynek egyik oszlopa az önkényuralom, másik oszlopa az orosz egyház. Igy előreláthatólag tovább fog tartani az a forrongás, melynek egyes zendülésekben és rémes politikai gyilkosságokban láthatók megdöbbentő tünetei.