Az egyetemi élet most már újra megkezdődik, az ifjak tömegesen iratkoznak be egyetemi polgároknak s a ki gólya köztük, vagyis első éves, büszkén mutogatja fekete kötésű indexét s lapozgatja a most megjelent Egyetemi Zsebkönyvť-et, mely főleg az ő számára készűlt. Ő neki szól a zsebkönyv előszava is, melyet Mikszáth Albert, a kitünő irónak egyik széptehetségű fia irt s mely így szól:

Tompa azt mondja, hogy a gólyának két hazája van. Helyes, de a hazának is van kétféle gólyája.
Őszszel, mikor az egyik csoport gólya elköltözik, a másik csoport gólya, az édesanyja csókjával és áldásával beköszönt az egyetem barátságos falai közé.

Tájékozatlanul áll az egyetem ismeretlen árkádjai alatt, nem tudja mit kezdjen, nem tudja mit tegyen, míg utóvégre is kénytelen valakit megszólítani s ennek tanácsa után indulni. De hát ez a tanács nem mindig megbizható.

Erre szolgál ez a kis könyv, mely megismerteti az első éves egyetemi hallgatót a tanárokkal, a tantárgyakkal, bevezeti az egyetemi életbe, annak labirintusaiba, egyleteibe, intézményeibe és társadalmi benső életébe.

Nem akar ez a könyvecske irodalmi szárnypróbálgatás lenni, nem irodalmi jelentőségű mű, csak egy szerény mutató. Mert hiszen Guttenberg bizonyára nem a kezdő művek részére találta fel a könyvnyomtatást, de a maradandó munkák sokszorosítására.

… Menj útnak, kis könyv! Vezesd a gólyákat! Ne akarj te hivalkodni, ne akarj ragyogni, csak szerényen, mint a mécses, világitsd be az aula sarkait!

Mikszáth Albert