A szövetkezetek száma évről-évre gyarapodik hazánkban.
Sok száz városban, faluban vannak már szövetkezeti boltok, hol a lakosság aránylag olcsón és jó minőségben szerezheti be szükségleteit, viszont némely termékeit a szövetkezetek útján előnyösebben értékesítheti, mint különben.

Hazai szövetkezeti ügyünk további fejlődésére nézve, melyben eddig különösen gróf Károlyi Sándor, György Endre, Bernát István, Hajós József szerezhetnek nagy érdemeket, bizonyára jótékony befolyással lesz az a körülmény, hogy a nemzetközi kongresszust – gyűlést – Budapesten tartották meg szeptember 6-ikán és az azt követő napokban.

A kongresszusra 130 külföldi vendég érkezett.

Köztük 35 angol, 19 ausztriai, 16 franczia, 14 német. Kisebb számban jelentek meg a belgák, hollandok, dánok, olaszok, portugálok, svájcziak, bolgárok, szerbek, románok. Egy kelet-indiai lakos is eljött a kongresszusra. 

A nemzetközi szövetkezeti kongresszusnak kiváló mozzanata volt a Margit-szigeten szeptember 7-ikén este tartott lakoma, melyen a közélet előkelőségei nagy számban gyűlnek öszsze.
A felköszöntőkben a szónokok sok nagy jelentőségű dolgot mondottak úgy a magyarok, mint a vendég külföldiek részéről. Gróf Tisza István miniszterelnök oly tömören foglalta egybe felköszöntőjében a gazdasági szövetkezetek eszméjét, czélját, termékenyítő hatását, hogy idegen látogatóink is teljes elismeréssel tették magukévá eszméit. 

Gróf Tisza István franczia nyelven ekkor mondta el nagy figyelemmel hallgatott beszédét.

Köszöntvén vendégeinket, hogy velünk együtt a társadalmi béke egy nagy ügyének szolgáljanak: a szövetkezetek ügyének. Velük együtt – folytatta a miniszterelnök, - mert a kormány a legnagyobb figyelemmel kíséri a szövetkezeti ügy fejlődését.

Az a hatalmas, nagy eszme, a mely a szövetkezés alapjául szolgál, abban áll, hogy elkerüljük azokat a veszedelmeket, a melyek a gazdasági életben a korlátlan szabadsággal járnak; elkerüljük ne a szabadságnak magának megkerülésével, hanem az által, hogy a kisebb emberek erejét egyesítve, ezeket is képesekké tegyük arra, hogy a szabadság jótéteményeiben ők is részesüljenek: hogy megadjuk nekik nemcsak az anyagi fejlődés lehetőségét, hanem főképen a szellemi és erkölcsi nevelés előfeltételeit.