A mult vasárnap Bécsben mérkőztek a magyar és az osztrák szövetség válogatott csapatai. A mérkőzés elé igen nagy várakozással nézték mindkét ország sportkörei. Míg ugyanis mi magyarok , különösen a vedelemre, katonáskodás és egyéb okok miatt nem a legjobb embereinket küldtük el, addig az osztrákok különösen a két szövetségük egyesülése után, igen erős csapatot állítottak ki. Mindamellett ifjaink jól dolgoztak s ha a védelem megfelel a beléje helyezett bizalomnak, a mérkőzést így is megnyerhették volna.

Nagyon ártott a magyar csapatnak a rossz esős idő, mert az így csúszósabb gyepes pályán teljes gyorsaságát kifejteni nem tudja, pedig ez egyik főfegyverünk az osztrákokkal szemben. Így is jóval gyorsabbak voltak a mieink. Általában a csapat csatár- és fedezetsora nagyon jól bevált, ha Károly önzésétől s Ordódy magas és nem mindig biztos adogatásától eltekintünk. A támadás nagy önfeláldozással dolgozott, úgyszintén a fedezetsor: mindenki a lehető legjobbat nyujtotta. A csatársorban Borbás, Pokorny és Niessner, a fedezetsorban Nirnsee és Friedrich arattak legtöbb tapsot.

A védelemben – sajnos – csak Nagy játéka felelt meg a csapat színvonalának. Szenteyire nézve igazoltak voltak aggályaink, sem tudás, sem rutin dolgában nem volt kielégítő játéka. Nem értette meg a kapust sem s a kezdő hátvédek módjára örökösen a kapus nyakán játszott, akadályozva annak önálló működését is. Holics is gyengébb volt a szokottnál; két gólt könynyen kivédhetett volna. Az osztrák csapat teljesen megfelelt a várakozásnak. A csapat minden része jó, egyöntetű összmunkát végzett; fölülmulták a mieinket és labdatechnika dolgában, a mieink viszont őket gyorsaságban.

Jobb volt a mi fedezetsorunk is, s ez volt az oka annak, hogy szélső csatáraink érvényesülni nem tudtak. Különösen jól fogja Taurert s Studnickát Nirnsee; az oldalon gól nem is esett. Az osztrák támadás főleg középütt érvényesült, ahol Stanfield igazán első osztályú játékot produkált. Ő volt a mezőny legjobb embere. Mellett feltünt még Pekarnának, a kapusnak, bámulatos védése. Ha a magyar kapuban véd valaki úgy, mint Pekarna, csapatunk biztos győzelmet arat.

A két szövetség válogatott csapatainak ez volt az ötödik találkozása. Eddigi eredmények: 1902. október 12. Bécsben 5:2 az osztrákok javára; 1903. június 11. Budapesten 3:2 a magyarok javára; 1903. október 11. Bécsben 4:2. az osztrákok javára. 1904. június 2-án Budapesten 3:0 a magyarok javára. 1904. október 9-én Bécsben 5:4 az osztrákok javára. Osztrákok győztek háromszor, magyarok kétszer. Érdekes, hogy mindig az a csapat győzött, amelynek területén a mérkőzés lefolyt. Gólarány 16:14 az osztrákok javára.