A nagy festőművész holttestét október 13-ikán este vitték át a Műcsarnokba, ott helyezik ravatalra s október 15-ikén délután temetik el református egyházi szertartás szerint. A művészeti intézetekre fekete zászlót tűztek ki. A Képzőművészeti Társulat választmánya Lotz halálának hirére azonnal összegyült, hogy a végtisztesség megadásáról gondoskodjék. A művész halálának hire a polgárság körében is mély hatást tett.

Lotz betegeskedése akkor kezdődött, mikor az országházban festette falképeit és meghült. Még ki nem száradt épületben vagy nagy légvonalban sokszor éri sulyos betegség a művészeket. Roskovics Ignácz a józsefvárosi templom mennyezeti képének festésekor a nagy légvonattól hült meg, s lett súlyos beteg; Jantyik Mátyás is az országházban szerezte halálos baját.

Lotz betegsége ezen a nyáron kezdett sulyosbodni. Az előbbi években nyáron a Semmeringre szokott menni. Az idén egyre halogatni kellett ezt az üdülése, mert a családi kör ápolását nem nélkülözhette. Munkakedvét betegsége sem akadályozta. A budai királyi palota egyik termének mennyezetét megfestvén, a most épülő Szépművészeti Muzeum számára készülő freskókon dolgozott.

Lotz a freskókép előkészítésében maradt csak régi. Pontosan, lelkiismeretesen megrajzolta azokhoz a képeket szénnel, az eredeti nagyságban. Most a művészek kisebb vázlatokban, részletekben vetik oda gondolataikat és a formákat, s aztán a falon végzik be a komponálást.

Lotz minden freskójához elkészített a kartonokat, és a részlet-rajzokat. Óriás gyűjtemény ez, s a legnagyobb rész az állam tulajdona, melyet a Szépművészeti Muzeumban fognak kiállítani. Ezek közt a kartonok közt vannak magán paloták freskóihoz valók is. Azokat a közönség nem ismeri.

A nyáron aggasztó hirek terjedtek el a mester egészségéről. Mindig dolgozott, rajzolt, vázlatokat csinált, habár csak jegyzőkönyvébe, papirlapokra, de lelke élénksége megmaradt. A ki fölkereste, meglátogatta, azok közül senki sem érezte, hogy már hetvenedik évéhez közeledik a szakadatlan munkásságu férfiu.

A nyáron levegőváltoztatásra elvitték Tordára vejéhez, Sándor Ákos főispáni titkárhoz, meleg családi körbe. Itt látszólag javult, de nemsokára visszavágyott Budapestre műtermébe. Vele jöttek unokái is, kik közül egy kis leány itt sulyos beteg lett, úgy hogy a család együtt aggódott a nagyapa és az unoka életéért.

Némely nap a mester jól érezte magát, de az orvosok aggodalma nem csillapodott. Felesége és Kornélia leánya ápolta. Október 12-ikén ismét a látszólagos nyugalom mutatkozott, ugy, hogy az orvosok a konzilium megtartását október 13-ikán délre halasztották. A művész azonban reggel 7 órakor meghalt.

Leányának kevéssel halála előtt ennyit modnott: "Aranyom." Néhány pillanat mulva a halál bekövetkezett. Fiát Lotz Viktor honvédfőhadnagyot, ki szolgálatban a vidéken volt, táviratban értesítették atyja elhunytáról.

Berzeviczy Albert közoktatási miniszter azonnal megtette a kellő intézkedéseket, hogy a nagy halottat állami költségen temessék el. A miniszter e határozatát tudatták a Képzőművészeti Társulat választmányának ülésén, mely a temetés rendjét állapította meg, meghívta a gyászünnepre az összes tudományos és művészeti testületeket. A főváros tanácsának ülése elhatározta, hogy a koporsóra koszorút küld, a családhoz részvéttáviratot intéz és a kerepesi-úti temetőben díszsirhelyet ad.

A családhoz érkezett részvétnyilatkozatok közt a legelső egyike volt Berzeviczy közoktatásügyi miniszteré.