Vrehllicky Jaroszláv és Brábek Ferencz arczképeihez.

Ha kétségtelen is, hogy lassanként kezdenek bennünket már észrevenni a külföldön, irodalmi bevitelünk azért még mindig óriási mértékben meghaladja a mi csekély kivitelünket. Idegen munkák fordításai úgyszólván napról-napra jelennek meg nálunk, míg a külföldön csak elvétve kerül felszínre egy-egy magyar munka fordításra.

Arról, hogy a franczia vagy olasz könyvpiaczon nagy iróink képviselve volnának, nem igen szólhatunk. Az angolok jóformán csak egy-néhány Jókai- és Mikszáth-fordításról tudnak, csupán a németeknél, közvetlen szomszédainknál találnak kiváló iróink valamivel nagyobb arányban átültetőkre.

A többi irodalmakról ne is szóljunk. Mi tudomást veszünk a nagy arányokat öltő orosz irodalomról, a lengyel, szerb, stb. irodalomakról, ők nem a mienkről. Egy kivételt tehetünk: cseh szomszédainkkal. Mi alig tudunk róla, hogy a csehek nagy rokonszenvel kutatják át klasszikusainkat, modern iróinkat egyaránt, s a mit és a mennyit csak lehet, megismertetnek a cseh olvasó- közönséggel.

Ime, az "Ember tragédiájá"-t felújitva adták elő közelebb a prágai nemzeti szinpadon. Ezelőtt néhány évvel szinre kerűlt már egyszer, még pedig páratlan tetszéssel : egy hónapon keresztül úgyszólván megszakítás nélkül adták összesen 31-szer, a mi ott óriási sikert jelent.

A cseh nemzeti szinház, a"Národni Divaldo", egyike a legkiválóbb műintézetnek, de programjában a zenés és nem zenés művek, operák, drámák, vígjátékok egyaránt helyt foglalnak és így, ha még tekintettbe vesszük, hogy Prágában a művészi igények meglehetős fejlettek, büszkék lehetünk a mi Madáchunkra, és hálások azoknak, a kik ezt az ünnepeltetést nagy kötőnknek megszerezték.

A tragédia hatása külsőleg is nagy volt, annyira, hogy egyszer a Marseillaise-jelenet után oly zajos jelenetek játszódtak le a közönség körében, hogy Thun gróf akkori helytartó közbelépésére a darabot le kellet venni a műsorról. Az igazgatóság jó izlésének s a fordítók utánjárásának köszönhető, hogy a darab nem aludt el végképen és a jelen évben, bár az idény végén, de fényes sikerrel ismét szinre kerűlt.

A fordítást és a szinre alkalmazást magát nem ismerjük, de a fordítóknak, Vrchlicky Jaroszlávnak és Brábek Ferencznek személyisége biztositékot nyújt, hogy a szinpadi izlés szempontjából, valamint magyar szempontból is megfelel a kivánalmaknak.