Az itt közölt képek a Jókai-család tagjainak sírjait mutatják be. E sírok egy része a komáromi, másik része pedig a budapesti kerepesi úti temetőben van.
A komáromi sírokat feltüntető kép jobb oldalán a szélső sír Jókai Mór édesanyjáé, e mögött van az atyjáé, Jókai Józsefé. E mellett balra áll a költő testvérbátyjának, Jókai Károlynak sírja, ez előtt pedig a kép előterében ennek nejéé, szül. nemes Csontos Kláráé. A sír helyét Jókai anyja választotta 1837-ben, mikor férje meghalt. Akkora helyet váltott a komáromi kálvinista temetőben, hogy velük, s mellettük pihenhessenek gyermekeik is, név szerint Károly a legidősebb, Eszter és Móric.
A költő édesanyja 1856. márczius 15.-én halt meg, sógornője, Jókai Károlyné 1881. május havában, testvérbátyja Károly 1902. deczember 19.-én. Így ők négyen pihennek az anyjuk által óhajtott földben. Az öreg Jókai –házaspár leánya, Eszter, Vaáli Ferencné Pápán férje mellett nyugszik, míg Móricz fiuk, a nagy költő frissen hantolt sírja a Kerepesi úti temetőben van. Ifju Jókai Mór, Jókai Károly fias a költő unokaöccse szintén ott pihen. A sors tehát nem úgy rendezte, mint ahogyan anyja kívánta; gyermekei közül csak egy van mellette eltemetve.


ÉRDEKES SÍRIRATOK
Halottak napjára

Bölcs és együgyű, király és pór, hívő és hitetlen, mind gazdagítja elméje adományaival a temető költészetét. Az önkénytelen humortól a szenvedélyek pátoszáig, a mélázó fájdalomtól kétségbeesés jajszaváig, az emberi érzelmek minden skáláján végigfut tekintetünk a temető barázdái közt járva.
Nyitott könyv a halottak világa, melyből érdemes kiragadni egy-egy lelkünket jobban megkapó sort.
Elmés és találó pl. az 1790. április 17-ikén Philadelphiában, 84 éves korában meghalt Franklin Benjaminnak sírirata: „Mint egy régi könyvtábla, melyből a lapok ki vannak tépve s metszése, sarkai kopottak. De a munka nem vész el, mert meg fog jelenni megint új és szebb kiadásban, javítva és kibővítve a Szerző által.” A hallhatatlanság gondolatának szép és emelkedett allegóriája ez a hasonlat, - méltó a nagy tudósnyomdász emlékéhez.
Gyöngéd és költői felfogása a szülői gyásznak az eperjesi temetőben egy 1793-ból való régi síron látható ódon faragvány is, mely egy nyitott kalitkából kiröppenő madarat ábrázol alatta e sorokkal: „Ich bin frei” (Kiszabadultam) s további magyarázatul e pár német verssorral:
„Liebe Elter, gute Nacht
Vater, ich muss sterben.
War das Kinder letztes Wort,
War das Himinels Erbem.”

(„Kedves jó szüleim, jó éjszakát, atyám, meg kell halnom:” ez volt a gyermek utolsó szava s ez volt mennyei öröksége.)
Még régibb azonban és rövid szavakban megrendítő tragikumot árul el ugyancsak az eperjesi evangélikus templom egy sírfelirata, mely latin nyelven tornai Tornai Miklós nevű nemes ifjú nyugvóhelyét jelzi, aki 1641. május 18-án „rablók által halálosan megsebesítve” ott temettek el.
Lehóczky, Tetrina, Wagner, Horányi néhányat megmentettek az utókornak a régi magyarországi sírfeliratok közül, részben nyomtatásban is megjelent, részben kézirati följegyzésekben. Sok ezek közül igazán művészi felfogásra vallott, amennyiben a felirat szövegét a kőfaragómester ügyes emblematikus díszítményei is kiegészítették. Ilyen például a (II.) Pálffy Miklós özvegyének, Fugger Máriának Pozsonyban látható, 1646-ból származó síremlékén feltüntetett ábrázolat, mely Pálffy János és István nevű gyermekeivel együtt eltemetett édesanyát felhők között mutatja, emelt fővel, mindkét kezében szarvas agancsot tartva e latin felírással:” Velem a csillagokig!” (Mecum ad astra!)
Mennyire jobban szívünkig hatnak ezek az egyszerűen jellemző szavak vagy képes ábrázolások, mint némely bombasztikus körülírás, mely czifra nagyotmondással leplezi a gondolatok ürességét. A halál végtelen birodalmának egyszerű fenségéhez sokkal inkább illenek ezek, mint olyan kérkedő igék, mint pl. a Mirandole sírján: „Mirandole János fekszik itt; a többit tudják a Tajo és a Gangesz, sőt tán az antipodok is, - vagypedig az 1786-ban elhalt néhai Dőry Ferenc szeptemvirnek Miskolczon szeptemvirtársai által emelt emlékén ez a nyakatekert syllogismus: „Élő vagy halott fekszik