Legyen a gazda iparos!
Réges-régtől fogva tudják Európa cultur népei, hogy a sors szeszélyeitől függő ősi földmívelés a modern élet igényeinek megfelelő létalapot immár biztosítani képtelen.
Ennek tudatában minden törekvésük oda irányult, hogy az őstermelés mellett oly ipar-üzemeket rendezzenek be – melyek biztos jövedelmi forrásokká válván – függetlenséget adjanak az időjárás, az elemi csapások kiszámíthatatlan esélyeitől.
Ennek a törekvésnek köszönheti Anglia, Francziaország, Németország, Belgium és Németalföld összes lakossága a biztos existentia, a közvagyonosodás oly magas fokát, melyről nekünk – még mindég ősapáink módja szerint a földet turó szegény magyaroknak – halvány fogalmunk sincsen!
Mi még jelenleg is ott tartunk, a hol a művelt külföld a mult század derekán volt.
A mi gazdáink, földbirtokosaink még mindég földéhesek. A legtöbb gazdaság, bár intézőik mást képzelnek, még ma is a lehető legkülterjesebben kezeltetik. Sok a föld. Kevés az instructio! Földet venni mindég akad pénze a kisgazdának, de eszközökre, állatokra és berendezésre, szóval mindarra a mit a rationális belterjes gazdálkodás megkíván, még mindég sajnálja a pénzt. Arra pedig, hogy élelmes módon valamely iparág meghonosításával szaporítsa jövedelmét, feldolgozván azt, amit földje nyújt, nem is gondol.
A mi gazdáink fogalma szerint (tisztelet a kivételnek) a gyáripar, a kereskedelem nem való gazdának.
Hisz az nem uri foglalkozás. Ördögöt az! A mai kor igényteljes életmódja egyszerű földturással már ki nem elégíthető. Jó volt az ősapáinknak, akik tíz évig egy ruhában jártak, de ebből az eladó lányok báli, fürdői és úti igényeit, a tanuló(?) gentry ifjuság gigerli és urizáló tempóit fedezni képtelenség.
Az a nehány száz holdas nemes birtokos, a ki a jobbágyság idejében ötös fogaton robogó kis Isten volt, ma szegény ember.
Sok esetben az, hisz földje legtöbbnek ma már csak névleg az övé, a valóságban pedig – a bankok zsellérje. Jövedelmének nagy részét megeszi a kamat, törlesztés, adó, ármentesítés, s jó ég tudja még mi?! A mi marad, az vajmi csekély, a ház igényeihez mérten.
Az ilyen esztendő képes aztán kihuzni azt a kis ősi földet a talpa alól, amelyen eddig csak megvolt valahogy. Jön aztán az árverés, legtöbbször álszeméremből a kéz alatti olcsó elkótyavetélés.
A mi fiaink: urfiak születésüktől.
Később jól-rosszul – inkább rosszul - elvégzik a gimnáziumot aztán jogászság, vagy más hasonló czím alatt lopják a napot nehány évig és végül ha nem mennek haza gazdálkodni, hát előszeretettel pályázgatnak egy kis csöndes (értsd: dolog nélküli!) hivatalocska után. E mellett urfiak maradnak, a míg a jó hozomány reményében meg nem nősülnek, a mikor aztán mint gubóból a pillangó: nagyságos urakká vedlenek. E közben tanulnak sok mindent csak egyet nem: *dolgozni*.
Bájos kisasszonykáink pedig a valódi keleti nevelés szelíd palántái.
Vartyognak kissé németül, olykor francziául vagy angolul. Tudnak teniszezni grácziával. Járják rangosan a bostont. Fel van vágva jócskán a nyelvecskéjök. Fecsegnek rém sok badarságot a hozzájok méltó s már kölyök korukban blazirt urakkal és pompásan flirtelnek!!
Mikor aztán főkötő alá kerülnek, kész nyomoruság.
Házi dologhoz nem értenek. Sütni, főzni nem tudnak. Renyhék s a rendszeres munkásságról fogalmuk sincs. Prédák! Követelők! Persze kész a házi perpatvar, könnyek, szitkok. Aztán a kénytelen összeszokás, gyakran azonban a válópör.
Ítéljen minden józan gondolkozásu, nem elfogult ember, lehet-e csodálni, ha kiszalad az ősi föld a birtokos alul?
Az elfogulatlan bíráló ítélete csak az lehet: vagy iparos, vagy kereskedő lesz a föld birtoklója és eszerint neveli csemetéit, vagy azé lesz minden széles e hazában, a ki tanul, dolgozik és nem tartja lealázónak az ipart, a kereskedést!
Dixi et salvavi animam meam.
.jpg "Ez már önmagában is Feller Jenő kitűnő kereskedői készségét bizonyítja, illetve rengeteg munkát feltételez.")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!