Az előzőnapon elkezdett czikk-sorozatunkat Lujza herczegnő elszökéséről folytatjuk.

A herczegi férj Fülöp kijelentette a franczia lapokban, hogy felesége adósságait nem fogja kifizetni. Mattasich még a tavaszszal a herczegnővel Horvátországba, a lobori kastélyba ment, mely Mattasich nagybátyjának, gróf Keglevich-nek a tulajdona.

A herczegi férj jogi képviselője, dr. Bachrach megjelent Loborban és a herczegnőt szakításra akarta bírni, Mattasichnak pedig állítólag tekintetes összeget ajánlottak fel. Bachrach nem tudott elérni semmit.

Ekkor Mattasich hivatalos felszólalást kapott, hogy menjen Zágrábba, a hol katonai orvos fogja megvizsgálni. Mattasich elment és letartóztatták, mert vádat emeltek ellene, hogy váltókat hamisított. Lujza herczegasszonyt ugyanakkor (1898. május elején) dr. Pierson lindenhofi szanatóriumba vitték.

Mattasichot a katonai törvényszék váltóhamisításért, mert Lujza herczegnő és Stefánia főherczegnő nevét írta a váltókra, hat évre ítélték és rangjától megfosztották. Az ítélet mindenfelé nagy feltűnést okozott.

A felebbezésnél Mattasichot csak Stefánia nevének hamisításáért ítélték el négy évre, noha folyton ártatlanságát hangoztatta. A möllersdorfi katonai fegyházba zárták, 1902. augusztusban kegyelmet kapott és kiszabadult. Azóta folyton azon fáradozott, hogy a herczegnő közelébe jusson, a mi egy ízben sikerült is neki Cosvigban, a mikor a herczegasszony kikocsizott.

Akkor kiutasították Szászországból a volt főhadnagyot, a ki azóta részint Horvátországban, részint Budapesten lakott. Legutóbb hosszan tartózkodott Párisban s pénzt igyekezett szerezni, hogy a herczegnőt kiszabadítsa. A herczegnő úgy tett, mintha gyűlölné Mattasichot.

Legelőször és legkörülményesebben a herczegnő férjének bécsi ügyvédje, Bachrach kormánytanácsos értesült a szökésről; Bachrach rögtön tudósítást küldött Fülöp koburgi herczegnek, a ki ebenthali birtokáról azonnal Bécsbe sietett.

Bachrach szerint Lujza herczegnő kamarahölgye, Gebauer Anna kisasszony, egy nyugalmazott altábornok leánya, Nausz udvari orvos, Olga nevű komorna, két cseléd s egy őr, a ki állandóan a herczegnő közelében tartózkodott, mindannyi igen megbízhatók.

A herczegnő őrzésére különben megkérték Alberti fürdő-igazgatót is, a ki minden nap reggeltől estig nyomában volt a herczegnőnek. Az elsteri Wettinorhor-szálló, a melyben lakott, Pierson titkos tanácsos sógornéja tulajdona.

A hálószobában mindig ott aludt a herczegnő kutyája, melyet férjétől kapott. Mivel a kutya nem ugatott, s a szökés annyira zajtalanúl történt, hogy nem ébredt föl a szomszéd szobában alvó Gebauer kisasszony sem, kétségtelen, hogy a herczegnő a magaszántából hagyta el a szállót. Az őr, a kinek egész éjjel a herczegnő szobája előtt kellett volna ülnie, nyilván nem tette a kötelességét.

A herczegnő augusztus 30-ikán este roszúllétről panaszkodott, este tíz órától éjfélig beszélgetett a környezetével s megkérte a komornát, hogy másnap reggel tíz óráig ne keltse fel. A szállóban nem is vették észre a szökést, csak augusztus 31-ikén, szerdán reggel tíz óra körül.

Az ágy érintetlen volt, a szekrények ajtaja tárva volt s néhány kisebb útitáska hiányzott a szobából. Kihallgatták a herczegnő őrét is, a ki azt vallotta, hogy egész éjjel a hálószoba előtt ült, nem látott és nem hallott semmi különös dolgot, - valószínű azonban, hogy az őr egész éjjel a szobájában aludt.

Sejtik, hogy a szökésben részes volt egy asszony is. Stöger Mária, a möllerszdorfi katonai fegyház kabinosnője, a kivel Mattasich fogsága alatt ismerkedett meg, s talán pénzt is adott Mattasichnak, a ki Lujza herczegnőről írt könyvéért 20,000 koronát kapott, de különben nem volt pénze.

Egyesek azonban segítették, még osztrák politikai pártok is, melyek a katonai bíróság ítéletéből tőkét csinálhatnak. Ugyanis ha a herczegnő szabad és az orvosok ép elméjűnek mondják, hiteles vallomást tehet a váltókról.

A hitelezőknek is érdekökben fekvőnek látszik, hogy a herczegnő épelméjűségét megállapítsák, mert az adósságok egy részének kifizetését Fülöp herczeg feleségének beszámíthatatlanságával támadta meg. A szöktetés költségeire azonban alkalmasint a párisi *Journal* munkatársa Noussan Henri adott legtöbbet, hogy a lapban közölhessék a herczegnő naplóját, mert mióta felügyelet alá helyezték, megírta a mi vele és körülötte történt.