A mult héten tették le a Poliklinika új ambulatoriumának alapkövét, s a kik ott voltak, s gróf Apponyi Albert szép beszédét végig hallgatták, bizonyára mint e jótékony intézmény lelkes barátai távoztak az ünnepély színhelyéről. A Poliklinika valóban nagy áldása a mi egyre növekvő Budapestünknek, a hol, - fájdalom – még mindig oly rengeteg nagy a szegények és a segítségre szorulók száma.

A kik a belső városrészek elegáns palotáiban élnek, az aszfalton, a villamos ívlámpák ragyogó fényében sétálgatnak, az előkelő déli korzót rójják, talán nem is sejtik, hogy ebben a ragyogó nagyvárosban hány szegény embertársuk sóhajtoz elhagyatva egy falat kenyér , egy résztvevő szó, egy kanálnyi orvosság után, mely az egészséget, jó kedvét, munkához való rugalmasságát visszaadná.

De a nyomor végtelenül nagy s a jótékonyság, az igazi jótékonyság aránylag még mindig igen kisszerű. A kultúra, a jólét, a czivilizáczió kellő közepén mily sokan pusztulnak el egy könyörületes szó híjján,holott körülöttük a jólét, a gazdagság, a nagyúri kényelem hullámai gomolyognak!

A Poliklinika ama kevésszámú intézményeink közül való, melyek valóban nagy és nemes hivatást teljesítenek. Sok ezerre rúg ama betegek száma, a kik rendelőszobáiban csak egy év alatt is megfordulnak s a külvárosok nyomorúságos lakóházaiban áldva emlegetik a derék orvosok nevét, a kik önzetlenűl, minden anyagi haszon nélkül gyógyítják a szegény embert.

Mert a poliklinika betegei természetesen nem a nagyurak közül kerülnek ki; iparosok, cselédek, napszámosok, hordárok, szegény diákok, stb. mennek föl sóhajtva a primitív folyosókon, hogy a vizsgálat után megkönnyebbülve, legalább a remény boldogságával a szívükben térjenek haza aggódó családjukhoz. Nemcsak ingyenes orvosi tanácsot kapnak, de sokszor ingyenes orvosságot is; a ki pedig arra van kárhoztatva, hogy ágyba feküdjék,azt is szívesen látják a fekvő betegek csoportjában, persze csak korlátolt számban, mert az intézet minden segítségre szoruló beteget nem fogadhat be.

A Poliklinika eddig a Hársfa-utcza egyik szegény házában húzódott meg, de a tavasztól kezdve jobbra fordúl az állapot: a régi épület háta mögött most építik az intézet új palotáját, félmilliós költséggel, Korb Flóris tervei szerint. Ez a ház kizárólag az ambulatorium czéljaira fog szolgálni; míg a régi épületben kizárólag a fekvő betegeket helyezik el. Az ágyak számát tehát jóval megszaporíthatják, persze csak úgy, ha elég nemes emberbarát akad, a ki ezt a szaporítást adományával lehetővé teszi.