Minden mutatja, hogy az orosz hadsereg nem volt elkészülve a háborúra s még annyira sincs fölszerelve, a mennyire költségekkel látták el, mert Oroszországban a pénzekkel való lelkiismeretlen gazdálkodás kiirthatatlan.

A tudósítások nem vigasztalók az orosz hadsereg állapotáról. Ezek állítólag válságosabbak, mint a franczia hadseregé volt 1870-ben. A hadsereg, úgy mondják, csak papiroson van meg és a hajóhad csak amolyan parádé-flotta. Több száz milliónyi rubelt elsikkasztottak. A szibériai vasut pár hónap múlva használhatatlan lesz. Már most is sokszor meg kell szakítani rajta a közlekedést. Legutóbb három napon át egyetlen katonai vonat sem indulhatott el.

Kelet-Ázsiában teljes szervezetlenség uralkodik. Az erődökben nincsen elég ágyú, noha ezeket az állam kifizette. Port-Arturban az erődöket a pánczélos-hajók nehéz ágyúival kell fölszerelni és ezek a hajók nem is indulhatnak el e miatt a kikötőből. Vladivosztokban tizenegy ütegből csak négy használható ágyú van. Port-Artur a háború kitörésekor csak egy hétre volt ellátva eleséggel és lövőszerből is nagyon kevés volt. Ugyanígy volt Vladivosztokban is. A hadügyminiszternek és a tengerészeti miniszternek minderről tudomása volt s a czár magánkívül van haragjában, hogy mégis a háborút tanácsolták. Mondják, hogy több magasállású személyiség Szent-Pétervárról külföldre szökött.

Az orosz hadseregnek Európából keleti Ázsiába szállítása rendkívüli nehézségekkel jár. A szibériai vasut gyönge építése nem birja az ágyúk és lövőszerek sulyos vonatait. A vasutnak útjában áll a nagy Bajkál-tó is, melynek partján a szibériai vasut még nincs készen. Nyáron a vonatokat gőzhajók viszik a tulsó partra. Most télen pedig a befagyott viz jegén rendeztek be vasutat. A jég vastag ugyan, de nem elég szilárd. Ennek folytán minduntalan be kell szüntetni a forgalmat a vasuton; ilyenkor szánkók közvetítik a teherszállítást, a csapatok pedig kénytelenek gyalog átmenni a tavon.