A "Vasárnapi Ujság" ötven éve. Most, márczius hó 5-ikén, a mikor lapunk mai száma a nyomdába kerül, töltötte be a "Vasárnapi Ujság" életének ötvenedik évét. Épen félszázaddal ezelőtt, 1854 márczius 5-ikén jelent meg az első szám.

Az ilyen nagy évfordulót magánemberek is különösen meg szokták ünnepelni; egy lapnak, ha ily hosszú ideig meg tudta tartani az olvasó közönség érdeklődését, még inkább oka van az ünneplésre.

Mi nem követjük az ilyen ünneplésnek szokásos módját, a melyben igen sokszor a csillogó, feltünést kereső külsőségek elnyomják a benső, közvetlen tartalmat; a mi ünneplésünk a lefolyt nagy időre s elhunyt jeleseinkre való emlékezés.

Ezért újítunk fel mai számunk élén Pákh Albertnek, lapunk első szerkesztőjének emlékezetét. A Vasárnapi Ujság megindulására, az akkori viszonyokra, a kezdet nehézségekre vonatkozó czikket már ezidei első számunkban közöltük, mert az új évfolyam január elsején kezdődvén, akkor került először a lapra az "51. évfolyam"  jelzés.

Azok legnagyobb része, a kik a Vasárnapi Ujság első éveinek munkatársai voltak, a sírban pihen a szerkesztóvel együtt; a kezdés munkájának, aggódásainak és reménykedéseinek fő tanui. a két első fő-munkatárs: Jókai Mór és Gyulai Pál azonban még friss erőben élnek és munkálkodnak irodalmunk élén.

Az elhunytakra való kegyeletes visszaemlékezés mellett az élőkről sem szabad megfeledkeznünk, őket is fölkeressük hálás üdvözletünkkel, hisz ők is jubilánsok: ötven éve munkatársai már a "Vasárnapi Ujság"-nak.

Ritka jelenség ez is, hogy a lefolyt ötven év alatt egy magyar lapnak mindössze két szerkesztője volt: tizenhárom évig Pákh, az ő halála, (1867) óta pedig e lapok jelenlegi szerkesztője.

Nevezetes évfordulónkon hálás szívvel gondolunk a magyar olvasó közönségre is, mely mindenkor fogékony részvéttel kísérte közhasznú törekvéseinket s érdeklődésével, pártolásával lehetővé tette, hogy szerény kezdeteiből a "Vasárnapi Ujság" azzá fejlődhessék, a milyennek ma látjuk. Első ötven évének betöltekor a "Vasárnapi Ujság" szeretettel üdvözli az olvasóit!