Az európai emberek legnagyobb része, még a kiknek országa diplomácziailag orosz-barát is, nyiltan, vagy titokban a japánokkal érez együtt s a japánok diadalát óhajtja. Ez a sajátságos részrehajlás részben onnan származik, hogy az oroszokat kevesen szeretik.

S a sajtó is gondoskodik róla, hogy az oroszokat mindig lehetőleg kedvezőtlen szinben tüntesse fel Európa népei előtt. Hogy mennyiben van igaza, azzal most nem foglalkozom, talán majd lesz még rá alkalom. A részrehajlás másik oka az, hogy a japánok nagyon kedvező szinben tünnek fel elöttünk, a mióta oly sietve, oly csodálotos ügyességgel vették át az európai czivilizáció vívmányait.

Annyi bizonyos, hogy a világtörténelemben még alig volt rá eset, hogy két ilyen lényegesen különböző kulturájú, gondolkozásmódú nép, mint a japáni és az európai olyan viszonyban kerüljenek egymáshoz, hogy egyik a másiknak minden vivmányát átveszi és saját kulturájának szinezetét megőrizve, abba beleolvaszsza azt, a mit a másik nép műveltségében jónak és követendőnek tart.

A japánok régi kulturája a khinaiaktól származik. A japán nyelv ugyan ural-altáji, de azért khinai jelekkel irják le, hisz a khinaiaknak ezzel a csodálatos irásmódjával minden nyelvet egyaránt le lehet irni s a ki ismeri a khinai jegyeket, megérti, akármilyen nyelvű ember irta is. A khinai jeleket aztán egyszerűsítették olyan gyorsirás-féle módon, de úgy, hogy a jelek többé nem szavakat, hanem csakis szótagokat, sőt betüket jelentnek.

Valóságos átmeneti állapot keletkezett a khinai jelirásból a fonetikus betűirás felé. A Khinában elterjedt Buddha-vallás a Kr. U. hatodik században jutott át Japánban, de az érintkezésnek egyébként is sűrűnek kellett lennie, mert a japánok művészete is khinai eredetű s olyanformán áll a khinaihoz, mint a barokk izlés a reneszánszhoz.

Sok eredeti japán vonás is megmaradt azonban, különösen az állam szervezetében, a melyet feudálisnak nevezhetünk egész 1868-ig, a mikor az utolsó daimiót, vagy „hadvezért” a mikádó leverte s nemsokára európai mintára berendezett alkotmányt hirdetett ki. A mostani császár 122-ik a saját dinasztiájából s a japán történelemnek egyik legérdekesebb vonása, hogy a mióta az ország történelmét ismerjük, mindig ez az egyetlen dinasztia uralkodott.

A japánok tehát átvették tőlünk a parlamentális alkotmányformát, a kötelező iskolázást, az egyetemi képesítés rendszerét, a hadsereg szervezését. Különösen pedig a technikai dolgokat. Európai mintára építenek utakat, vasutakat, hidakat, rendezik a városaikat stb.

Nem vették azonban át a keresztény vallást s a közigazgatás szervezete is körülbelől a régi. Nem majmolják az európaiakat külső szinben, különösen pedig a köznép egészen megtartotta japáni viseletét, építését, szokásait és ízlését.

Mi európaiak mindig úgy gondolkozunk, hogy csak az lehet tökéletes a mi európai, sőt rögtön készen vagyunk a gúnyos, kicsinylő mosolylyal, a mint a mienktől elütő szokásokat és erkölcsöket látunk. Minél kevesebb az ember intelligencziája, annál könnyebben nevet ki előtte ismeretlen szokásokat. A mi alföldi magyarunk ép úgy éleződik a tót bocskorra, vagy a török bugyogója felett, mint a frakkon és klakkon.