Nagy érdeklődést kelt most fővárosszerte Van-Dyck Ernőnek, a világhirű hollandi tenorénekesnek hangversenye, a melyet a József főherczeg Szanatorium Egyesület rendez márczius hó 2-ikán, az alföldi népszanatoriumok javára.

Az egyesület, melynek élén dr. Lukács György főispán és Wenckheim Frigyesné grófné buzgón fáradoznak, más jeles művészeket is felkért a közreműködésre; ezek: Kocián Jaroszláv, az európai hirre jutott fiatal cseh hegedűművész; továbbá egy nyolcz éves gyermekleányka: Geiger Toncsika, a ki zongorajátékával olasz földön is sikereket aratott. Az idegen művészek sorába méltón illeszkedik két magyar művésznőnk: Bosnyákné Lenkei Hedvig és Maleczky Bianka.

Van Dyck a 80-as években mint egészen ifjú ember Brüsszelben tűnt fel; tüneményszerű, lágyan csengő és kitünően képzett tenorjára akkor Hubay Jenő figyelmeztette a m. kir. Operaházat, itt azonban nem voltak hajlandók az elkényeztetett énekes magas fizetési igényeit kielégíteni.

A bécsi opera sietett őt magához lánczolni, s itt tizenkét évig Van Dyck volt a közönség kedvencze; érzelmes, meleg előadása főleg a romantikus lirai szerepekben - Faust, Romeo s még inkább Massenet operáinak hőseiben – elragadta a közönséget és magasztalást vívott ki a kritika részéről.

Mióta elhagyta a bécsi operát, énekművészete különösen New-Yorkban talált rendkívüli méltánylásra. A művész négy idényt töltött Amerikában, mindig rendkívüli sikerekkel. Az idén pihenési szándékkal Európában maradt.