A Magyar Tudományos Akadémia újonnan választott rendes tagjai

1904 | Május

A Magyar Tud. Akadémia folyó hó 10-13-án tartott nagygyűlésén szokatlanúl kevés új tagot választott meg; rendes tagot pedig csak hármat, úgymint gróf Andrássy Gyulát, dr. Ballagi Aladárt és dr. Karácsonyi Jánost, kiknek arczképeit mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak.

Gróf Andrássy Gyula, a hasonnevű nagy államférfi ifjabbik fia, eleintén a diplomácziai pályán működött, előbb Berlinben, azután Konstantinápolyban, majd magyar országgyűlési képviselő lett, s mint ilyen főleg a honvédelmi és közjogi kérdésekkel foglalkozott. Volt már belügyi államtitkár. Ő Felsége személye melletti miniszter és a delegáczió elnöke. Jelenleg 44 éves. 1896-ban tette közzé első nagyobb publiczisztikai munkáját ŤAz 1867-iki kiegyezésrőlť, melyért az Akadémia levelező tagjai sorába iktatta, művét pedig a Bródy-dijjal tűntette ki.

Másik nevezetes publiczisztikai műve 1901-ben jelent meg ŤA magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okaiť czím alatt. E művét és szerzőjét Concha Győző, a ki Andrássyt rendes tagúl ajánlotta, a következőleg jellemezte:
ŤMazade franczia publiczista találó jellemzése szerint a publiczista oly iró, a ki a nélkül, hogy kizárólag történetiró vagy bölcselő lenne, igen gyakran egyik úgy, mint a másik. Gróf Andrássy Gyula e munkájában egészen ilyennek mutatkozik. A nemzet keletkezését s ötszázéves fönnállását vizsgálva a történelmi események tényezőinek, e tényezők erejének megállapításában a történetiró tárgyilagos éleslátását a bölcselőnek összefoglaló, ítélő erejével párosítja.

A magyar történelem nagy fordulatainak, a többi európai nemzetek helyzetének, az egész európai világ szellemi és gazdasági szükségleteinek tekintetbe vételével rajzolja meg a nemzet önállóságának és alkotmányos szabadságának okait s a bölcselőnek beméyledő tekintetével tünteti föl a közéletnek azon meg nem irt, immanens törvényeit, melyekhez alkalmazkodva, vagy melyektől eltérve állott meg biztosan és uralkodott kül- és belszabadsággal a nemzet vagy ingadozott és hanyatlott.

Lehet Andrássynak egyik-másik esemény értékelésében a felfogását nem osztani, az angol párhuzamot, a nagy közgazdasági, társadalmi különbségek mellett, melyek Magyarországot Angliától annyira elütő közületekké teszik, hibáztatni: történeti oknyomozása egészben véve meggyőző erejű, a közélet szükségleteinek, létföltételeinek megállapítása pedig tele van bölcsességgel és osztályelfogultságtól teljesen ment. A munkában bőven szórvák a politikai bölcsesség gyöngyei, a társadalmi különbségek értékének teljes fölismerése mellett a mágnás iró egészen felolvad a magyarban, hazafiban és a mű tartalmi nagy értékén felül a nyelvnek szép kezelése által is kimagaslik.ť

Ballagi Aladár, egyetemi tanár, a bölcsészettudományi kar ezidei dékánja, lapunk régi munkatársa, a magyar testőrségről, a magyar nyomdászatról, Wallenstein horvát lovasságáról, Kecskeméti Péter ötvöskönyvéről, stb. írt önálló műveiért, s a magyar történelem, irodalom- és művelődéstörténet körébe tartozó egyéb munkáiért, már húsz évvel ezelőtt megválasztatott az Akadémia levelező tagjává. Azóta irt művei közűl az említendőkön kívül különösen becses Attila bibliographiája, mely e nemben egyetlen az irodalomban.

Rendes tagságra szerzett jogczímét ajánlói, Zsilinszky Mihály és Nagy Gyula következőleg emelik ki:
ŤBallagi Aladár azon kevés számú magyar írók közé tartozik, kik az egyetemes történelemmel önállóan foglalkoznak. Ilyen művei: ŤI. Frigyes Vilmos porosz királyť (1888). ŤFrancziaország hatása Európa művelődéséreť (1889), és különösen ŤColbertť (az Akadémia kiadásában 2 kötet. 1887-1890), mely egészen eredeti forrástanulmányokon alapuló munka s Colbertnek, a világtörténet e hírneves alakjának és korának sokoldalú olvasottsággal, bőséges tartalommal s ritka elevenséggel készült kitünő rajzát adja.

De mindezeknél nagyobb fontosságú és nagyobb hatású Ballagi Aladár legújabb munkája, melynek első része ez év elején került ki a sajtó alól: ŤRégi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótárť czím alatt. Évek hosszú során át, úgyszólván egy emberéleten keresztül páratlan szorgalommal és kitartással gyűjtött anyagnak lelkiismeretes feldolgozása ez a munka, s a Nyelvtörténeti Szótárra való minden vonatkoztatás nélkül is, valóban gazdag és becses tárháza a legtanulságosabb nyelv- és műveltségtörténeti adatoknak.

Mint kritika kegyetlen; de ha szinte rombolni látszik is: Nyelvtörténeti Szótár hibáinak gondos kinyomozása, tévedéseinek helyreigazítása, hiányainak pótlása által építő hatása van s nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a magyar nyelv és kultúra történetével foglalkozó minden szakembernek. Nem törődünk azokkal a subjectuv motivumokkal, melyeknek e munka létrejövetelében szereplők lehetett avagy volt is, de méltányolnunk kell azt a tudományos alapelvet, melyet Ballagi Aladár e művében az egyoldalú szakszerűséggel szemben kifejtett és érvényesített, azt t. i., hogy a dolgok helyes megismerésére az egyetemes áttekintés vezet, hogy a nyelv tényeit vizsgáló tudósnak lényegében és történeti szerepében kell ismernie a tárgyat, melynek külső jegyét, a szót magyarázni akarja.ť

Ballaginak megválasztása rendes taggá és egyúttal az Akadémia szótári bizottságának tagjává: az Akadémia állásfoglalását jelenti a Nyelvtörténeti Szótár ismeretes ügyében.

Karácsonyi János, folyó évi márczius 7-ike óta a budapesti egyetem theologiai karán az egyháztörténelem tanára, előbb bihar-püspöki esperes-plébános, Magyarország és a nyugati egyházszakadásról, Szent Gellértről, Szent István okleveleiről és a Szilveszter-bulláról írt műveivel tűnt fel s az Akadémia 1896-ban levelező-tagjai közé választotta.

Azóta közrebocsátott műveit ajánlója, Csánki Dezső ekként ismerteti: ŤA hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-igť czímű, az Akadémia kiadásában megjelent műve, immár nélkülözhetetlen és biztos kalauzunk a régi gyanús és kétes oklevelek terjedelmes útvesztőjében, a hol az ő tudása, kritikai készültsége és találékonysága állította fel először rendszeresen, a táblázatos kimutatás egyszerű, könnyen kezelhető formájában az illető helyeknél az annyira szükséges tilalomfákat.

Legújabban Borovszky Samuval együtt kiadott műve: ŤA váradi regestrumť pedig Árpádkori társadalmi, műveltség- és helytörténetünk eme páratlan becsű forrásának adta meg igazi értékét, a kritikai elemzés, megfigyelés és találékonyság apró finomságokra is alkalmazott eszközeivel. Ugyanezek a becses tuladjonságok jellemzik ŤA magyar nemzetségek a XIV. század közepéigť czím alatt az Akadémia kiadásában megjelent és pályadíjat is nyert három kötetes nagy művét, mely e mellett úgy belső szerkezete, mint stilje tekintetében is jeles írói előnyökkel ékeskedik; s az Árpádkor legkiválóbb nemzetiségeinek ismeretére nézve mindenha elsőrangú forrásmunkája lesz hazai történetirásunknak.ť