Az állam a budapesti távbeszélő-hálózat üzemét 1897. évben saját kezébe vette át. Az átvételkor a hálózat előfizetőinek telefonjai négy központba egyes vezetékkel voltak bekapcsolva. Az átvétel után a kormány elhatározta, hogy a hálózatot átalakítja és pedig oly módon, hogy a négy központ megszüntetésével a székes főváros területén lévő összes előfizetők telefonjai egy központba kapcsoltassanak be, az állomások pedig részben földalatti kábelek fölhasználásával kettős vezetékű áramkörökkel köttessenek össze a központtal.

Az új központ a Nagymező-utcza 54-65 és Hajós-utcza 33-35 azámú házak között elterülő 2500 négyzetméter nagyságú telken épűlt, s a 325 ezer koronáért vett telek árábak beszámitásával és teljes fölszereléssel együtt 2.996,000 koronába kerűlt.

A vezetékek az új központból kiindulva a város területén elszórva berendezett fölvezető pontokig földalatti kábeleken vannak elhelyezve és csak ezen fölvezetési pontoktól kezdve haladnak tovább tetőtartókon. A földalatti kábelek betoncsatornákban vennek behúzva, mely csatornáka későbi fejlesztés érdekében szükséges kábelek behúzását is megengedik.

A fölállitott kapcsoló szekrény egyelőre 10,000 előfizető számára van fölszerelve, de befogadó képessége már most 20,000 előfizetőre terjed.

Az új telefon-központ az úgynevezett „Common-battery” rendszer szerint rendeztetett be. Ezen rendszer sok fontos előnynyel bir. Az előfizetőknek a felhivás alkalmával ne kell csengetni, mert ha a hallgató kagylót a horogról leemeljük, erre a központban e czélra alkalmazott kis villamos izzó-lámpa meggyullad, a mi a kezelőt figyelmessé teszi arra, hogy az előfizető beszélni óhajt.

Ezen új rendszernél az összeköttetés létesitésére szolgáló zsinórba az öszszekapcsolt két előfizető mindenike részére izzólámpa is van bekapcsolva, melyek a beszélgetések ellenőrzésére hivatvák.

Ha a beszélgetést befejezték ésmindkét előfizető a hallgató kagylót fölakasztotta a horogra, az összekötő zsinórba kapcsolt mindkét lámpa meggyullad, mire a kezelő az összeköttetést szétbontja.

A rendszer további nagy előnye az, hogy a beszélgetés érdekében szükséges telepek nem az előfizetőnél vannak elhelyezve, hanem az összes előfizetők a központban elhelyezett közös elemet használják. Innét a rendszer elnevezése is: „közös telep”.

Az előfizetők a rendszer-változásnak megfelelően új távbeszélő készülékekkel vannak ellátva s a négyféle kivitelű készülék közül ki-ki szabadon választhatja azt, mely az ő kivánalmainak leginkább megfelel.

Vannak az új rendszernek még többféle előnyei is, de már a fentebb fölsoroltak is eléggé bizonyitják, hogy a hálózat egész átalakitásánál a gyors és biztos kapcsolás és a beszélgetések jóságának biztositása volt irányadó.