A mult vasárnap a margitszigeti pályán mérkőzött e két csapat. Igen nagy és előkelő közönség jelent meg a lobogódíszt öltött pályán; ott volt a vándordíj adományozója, Polónyi Géza orsz. képviselő is, aki mind végig nagy érdeklődéssel s figyelemmel kísérte a játék menetét. Maga a játék igen szép s rendkívül izgalmas volt, a mérkőzés sorsa pedig az utolsó percig kétes. Mindkét csapat igen lelkesen s erős tempóval játszott; a FTC. a díj megtartásáért, a MFC. pedig a reváns érzetével annak elnyeréséért.

E mérkőzés folyamán a két csapat egyenlőnek mutatkozott, de azért a Műegyetem vezetett az utolsó 5 percig. Hogy mégis elveszítették a mérkőzést, azt hátvédeik fejetlen játékának, főleg pedig Reiner esze-veszett fauljainak köszönhetik. A nyertes csapatban ezúttal főleg csatársor jobb oldala tűnt ki; Weisz és Braun igen jól dolgoztak, míg a baloldalon Borbás és Kovács; az ellenük játszó műegyetemi fedezet Nirnsee kitűnő játéka miatt nem tudott érvényesülni. Nagyon jó napja volt Oláhnak; bámulatos hidegvérrel védett. Nagy része van az eredményben.

A MFC.-ból újból hiányzott Aschner. Helyét Baril nem tudta betölteni. A többi csatárok azonban jók voltak. A jobboldalon Horne és Niesser szépen összejátszottak, míg a baloldalon Grosz remek lerohanásai arattak tapsot. A kapuban Ujváry veszített formájából. A Ferenc-város e győzelmével ujból bebizonyította formája állandóságát: joggal tekinthetjük a legjobb magyar csapatnak, mely legjogosultabb védője a nagyértékű díjnak.