A harmadik nemzetközi czéllövő-verseny Puszta-Szentlőrinczen
Május 6-ikán ismét ünnepi díszbe öltözött Szemere Miklós orsz. képviselő pusztaszentlőrinczi lövőháza, hogy megtartsák ott immár a harmadik nemzetközi czéllövő versenyt. Olvasóink előtt ismeretes, hogy Szemere Miklós mily nemes lelkesedéssel népszerűsíti a sportot s mennyit fárad és áldoz, csakhogy a magyar fiatalságot hozzászoktassa a lőfegyverrel való bánáshoz. S hogy ez mily fontossággal bír, kétségtelenné lesz, ha meggondoljuk, hogy a technika legújabb vívmányai folytán, a háborúk sorsa ma már legfőképen a katonáknak a czéllövészetben való jártasság fordúl meg.
A személyes bátorság ma már úgyszólva a romantika körébe tartozik. –s miként Szemere igen találóan mondja, - „nem meghalni kell a hazáért, hanem pontos találással leteríteni az ellent.” Mind e mellett is a czéllövészet érdekében eddigelé nálunk még sem tettek semmit, sem a magánosok, sem az intéző körök, míg külföldön az államhatalom, a különféle egyesületek, magánosok egymással vetélkedve terjesztik a czéllövészetet, építtetik városokban, falvakban a lövőházakat. Kiváló érdeme maradt Szemerének, hogy fölrázott bennünket ebből a közömbösségből s igaza volt gróf Széchenyi Béla koronaőrnek, midőn azt mondta, hogy majd tíz év múlva fogják csak értéke szerint méltányolni Szemere Miklós újítását.
A czéllövő verseny kezdete május 6-án reggel 9 órára volt kitűzve. Kilencz óra után néhány perczczel érkezett a lövőházba József Ágost főherczeg parancsőrtisztjével, gróf Batthyány Béla kamarással, gróf Szapáry Pál automobilján. Szemere fejedelmi vendégét a délszaki növendékekkel pompásan földíszített lövőház főlépcsőjénél várta, József Ágost főherczeg, kit Szemere üdvözölt, kíséretével a lövőházba lépett, miközben közölte Szemerével, hogy Ő Felsége meghülése miatt a versenyen legnagyobb sajnálatára nem jelenhetett meg. A főherczeg jelenlétében aztán megkezdődött a verseny. A versenyre 24-en neveztek, kiket három csoportba osztottak s lövéseiket két szakaszban adták le.
A versenyzők öt-öt próbalövést tettek előbb s csak azután lőtték ki 10-10 versenylövésöket. József Ágost főherczeg hosszasan, látható élvezettel szemlélte a mérkőzést, miként az egy pillanatnyi fölvételünkön is látható, - majd pedig megtekintette Szemere társaságában a kertben fölállított pompás angol sátrakat. Végig nézte a gulyásos és halászlé készítését, aztán hosszasan szemlélte a török szakácsokat, kik a török sátorban hatalmas üstök körül forgolódtak s készítették a nagyszerű vaklafét és piláfot. Szemere ugyanis elkérte azon alkalomra Ahmed Ali, a szultán első szárnysegédjének szakácsait, Ozmant és Haszszánt, hogy a törökök kedvencz ételeivel is kedvezhessék vendégeinek. Tizenegyre járt az idő, midőn a főherczeg szívélyesen búcsút véve Szemerétől, eltávozott. E közben előkelő társaság gyűlt össze a lövőház nagy termében és az udvari sátsakban, fényesen igazolva, hogy máris mily nagy az érdeklődés széles társadalmi rétegekben a czéllövészet iránt.
Ott láttuk politikai és társadalmi életünk igen sok előkelő szereplőjét, a szép asszonyok és fiatal leányok nagy csoportját s hogy mily élénk, fesztelen élet uralkodott a verseny alatt, néhány képünkkel is bemutatjuk olvasóinknak. Az előkelő közönség sorában ott voltak: gróf Goluchowsky Agenor külügyminiszter, Nyíry Sándor honvédelmi miniszter, Liechtenstein herczeg főudvarmester, Lobkocitz Rudolf herczeg hadparancsnok a feleségével és még sokan.
A versenyt 12 óra előtt néhány perczczel megszakították s a vendégek a dúsan megrakott asztalhoz láttak. A nagy teremben 500 személyre készített pompás hideg buffet várta a megéhezetteket, a kertben pedig gulyásost, halászlevet, piláfot találtak. Egy órakor folytatták a versenyt, mikor is a versenyzők ismét 5 próbalövést s 10 klasszifikáló lövést tettek.
A verseny végső eredménye a következő: 1. Mineif Gusztáv (Bécs) 19 találással és 50 körrel. 2. gróf Apponyi Henrik (egyetemi athlétikai klub) 18 találással és 46 körrel, 3. Winkler Henrik (Merán) 13 találással és 51 körrel, 4. visontai Kovács László (Vámosgyörk) 17 találással, 41 körrel, 5. Kotschy Erich (Budapest) 15 találással, 36 körrel, 6. Pasqualino Arnold. (Velence) 15 találással és 32 körrel, 7. nemeskéri Kiss Géza, (Budapest) 15 találással és 31 körrel, 8. Lestyánszky Dezső (egyetemi athlétikai klub) 14 találással és 31 körrel, 9. Etzthaler János (Merán) 12 találással és 27 körrel.
Három óra után hirdette ki a verseny eredményét gróf Széchenyi Béla koronaőr, a jury elnöke s kiosztotta a nyerteseknek az értékes tiszteletdíjakat és érmeket.
A versenydíjak a következők voltak: 3000 korona és aranyérem az elsőnek, 1000 korona és ezüstérem a másodiknak, 600 korona és ezüst érem a harmadiknak, 200-200 korona és bronzérem a IV. és V-iknek, - a VI: - X. helyezetteknek bronzérem és lőfegyver.
A díjak kiosztása után báró Sommaruga az osztrák lövészeti szövetségek kiküldött képviselője, beszédet mondott, hogy ily lelkesen támogatja e nemes sportot s bámulatát fejezte ki szokatlan áldozatkészsége felett s átnyujtotta az osztrák lövőszövetség által a legjobb magyar lövőnek felajánlott tiszteletdíjat. Szemere a tiszteletdíjat gróf Apponyi Henriknek adta át s Sommaruga báró beszédére adott válaszában a következőket hangoztatta: „ a nemzeteket csak az emberszeretet és a lovagiasság egyesíti és érteti meg egymással.”
Alkonyodni kezdett, mikor a versenyzők és a vendégsereg egy szép, kellemes és hasznosan töltött nap emlékével eltávoztak a lövőházból.
Dr. Barbul Jenő.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!