Szomoru és aggodalmas napjai voltak az elmult hét folyamán az országnak, midőn váratlanul egyszerre beszüntették a vasutasok munkájukat. Megálltak a vonatok, az utasok ezrei czéljuktól távol maradtak, nem különben az uton levő élő álatok nagy száma, a tömérdek áruczikk, melyeket pedig megrendelőik itt, vagy amott sürgősen vártak. A levelek, hirlapok se jutottak el rendeltetési helyükre s a vidék nagy része pár napig ugyszólva telejsen el volt zárva a világtól.

Szóval olyan volt az ország, mint mikor a test ereiben hirtelen megáll a vérkeringés. Valósággal fellélegzett az ország, midőn a vasutasok emez annyi kárt, keserűséget okozott sztrájka, aránylag rövid idő alatt megszünt. A sajnos esemény lefolyásáról a részletes tudósításokat a következőkben foglaljuk össze.

Április 19-én este következett be a nagy sztrájk. Az útban volt legtöbb vonatot megállították, ott a hol a vasut személyzete értesült a sztrájk kimondásáról. A személyzet nyilt pályán is ott hagyta a vasutat, s ő maga eltávozott. Nem egy helyen a mozdonyt is megrongálták, a távíró- és jelző-készülékeket használhatatlanná tették. Az ország legkülönbözőbb részében száz és száz utas rekedt meg valamelyik állomáson, a hol senkit sem ismert. Napokra való költsége sem volt mindenkinek, szállást sem fogadhatott. A vasuti kocsikat rendezték be számukra és a jótékonyság gondoskodott élelmükről.

A tehervonatokon barmot, élő jószágot szállítottak. Azokkal is megálltak. Az élelmi czikkek nem mehettek tovább rendeltetési helyökre. A mi romlandó volt el is romlott. Az állatok éheztek, szomjaztak. Az állomásokon hatósági őrök könyörültek a szegény párákon.
A sztrájkot Budapestről intézték, itt mondták ki este, hogy az előre megbeszélt módon a vasúti közlekedést egyszerre abba kell hagyni.

Április 20-án a magyar államvasutak összes vonalain szünetelt mindenféle forgalom. Élelmi szert a városokba nem vittek; a posta fennakadt. A postaigazgatóságok kocsikkal, váltott lovakkal, automobillal igyekeztek a postát tovább szállítani. Budapesten egész aggodalommal beszéltek, hogy mi lesz ennyi roppant néppel, melyet az ország távoli részeiből látnak el, de csak vasutak segélyével.