Lássunk tisztán
A népszámlálási adatok szerint őstermeléssel foglalkozik ez idő szerint hazánkban a lakosság közel egy harmada.
A közel husz millió lakosból tizenhárom millió kétszáz ezer ember az anyaföld adta áldásból él. Ezzel szemben iparral alig egy hetede. Kereskedelemmel pedig csak harminczhatod része a lakosságnak keresi kenyerét.
Ne tagadjuk, ne szépítsük a dolgot, mondjuk ki világosan, ösmerjük be nyilvánosan:
igen is, a magyar haza még mindig kiválóan agricultur állam és lakosságának tulnyomó nagy része még ma is az áldott magyar földtől várja és kapja létének és életszükségleteinek minden kielégítését!
Ezt megállapítva felmerül előttünk az a természetes kérdés:
ily, a modern cultur államokkal teljesen ellentétes helyzet mellett, miként óvható meg az ország közgazdasági érdeke? Miként vehető gát pénzünknek külföldre özönlése ellen? Mert az csak világos, hogy a nagy iparral biró európai államok közzé beékelt agricultur Magyarország lassu pénzügyi elvérzése kétségtelen bizonyosság, a melyet önkéntelenül hoz létre az adott előnytelen helyzet és azon kényszerviszony, mely bennünket lenyügöz.
A mai helyzet illusztrálására elég felhozni azt a ferde állapotot, hogy például a szomszédnak eladott egy kiló gyapjuért kapunk alig két koronát.
És ugyanazon gyapjuért, feldolgozva posztónak, fizetünk legalább husz koronát. A két és husz korona közötti abnormis külömbözet, az a mi nagy kárunk, mely gazdasági ferde helyzetünk kétségtelen folyománya.
Veszitjük a jelen abnormális helyzetünkben a gyártási, a feldolgozási értéket, veszitjük a szokásos vállalkozási nyereségeken kivül véreinket, fiainkat, melyek a tőlük jogtalanul elvont munka hiányában kénytelenek más állam szilárditására dolgozni és gyarapitani annak erejét alkotó munkájokkal.
Az elmondottak alapján oly világos a helyzet, mint a csalhatatlan egyszer egy: nincs iparunk!
Nincsenek gyáraink, melyek a természet adta kincseket és a nyers terményeket feldolgozva, nekünk is azon előnyöket adhatnák, mely nélkül egyetlen állam se lett soha se gazdag, se független, a mely nélkül nép nem fejlődhetett, nem lehetett szabad és vagyonos.
És mi akadályoz bennünket abban, hogy megteremtsük a nemzet létét, erősbödését, gazdagodását biztosító magyar nagy ipart?
Semmi. Mert ha az adott viszonyok ellene vannak is czélunk elérésének és ha a jelenlegi körülmények között nem is érhető el a magyar nagy ipar legalis fejlődése, volna mód, ha volna szív és erős akarat a magyar hazafiban társadalmi uton megoldani a kérdést.
Vásároljanak csakis magyar iparostól!
Használjunk kizárólag magyar gyártmányt! Utasítsuk el mind azt a mi idegentől jön, vagy idegenből származik! Ha minden magyar ember magáévá tenné az elveket, ha szigoruan, tervszerüen követné azokat, ugy rövid idő alatt, meseszerü gyorsasággal, gomba módra nőnének ki a földből az uj magyar gyárak!
Itt van a nyári munka ideje. Most vásárolja a gazda azokat a czikkeket, melyekre gazdaságában szüksége van.
Jusson eszébe ilyenkor a mit fönnebb elmondhatunk és vésse lelkében, agyában e kétségtelen igazságokat! Vásároljon kizárólag magyar gyártmányt, magyar gyárostól! Jót fog venni és olcsón fog vásárolni, ha ezekhez fordul, - de érzületének is eleget tesz, mert a hazafiság gyakorlása fölemelő gondolat.
Figyelmeztetjük azonban: ne üljön fel minden jött-mentnek és válaszsza meg jól kitől vásárol, mert sok idegen áru kap hamis magyar czégért, ha a „gseft” ugy kivánja!
B.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!