Nagy okot találok ellenzéki állásfoglalásra a kormány pénzügyi politikájában is, a mely szűkmarkú takarékosság hirdetésével indult meg, a valóságban pedig gyümölcstelen kiadások rohamos emelésével, főleg pedig a militarizmus követelményei előtt való példátlan meghódolással viszi az országot pénzügyeinek megromlása felé.

Régi elvtársaim tulnyomó többsége, bizonyára tiszteletreméltó okokból tőlem elfordult, még olyanok is, a kik érdemben osztják felfogásaimat, más vezéreket keresnek. De mérlegelve ennek a ténynek politikai jelentőségét, lehetetlen abban mást látnom, mint a nemzet kedvezőtlen itéletét az én vezéri hivatottságomról.

„A politika, a melyet követni fogok, lényegében azonos a volt nemzeti párt politikájával. Kivánnunk kell a magyar király közjogi megkülönböztetését az osztrák császárétól, külön magyar királyi lobogó és önálló magyar udvartartás által. Követelnünk kell a kormánytól, hasson oda, hogy a magyar király és a magyar trón örököse az évnek jelentékeny részén át az ország területén tartózkodjék, a miből következnék az idegen államok diplomácziai képviseletének is megfelelő időn át Magyarország fővárosában tartózkodása.

Kivánnunk kell saját közös külképviseletünkben és az idegen államokkal kötött szerződésekben Magyarország önálló állami létének érvényesülését és pedig úgy a czímerekben, zászlókban és egyéb külsőségekben, mint a szerződéskötés alakiságában és végül abban, hogy a magyar állami nyelv ismerete minden külképviseleti szervnél biztosítva legyen. Egyáltalán követelni kell nemzetiségünknek a közös ügyek egész terén való tényleges érvényesítését.

„Az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben kívánnunk kell magyar tisztek alkalmazását, magyar zászlót, magyar czímert, esküt a magyar alkotmányra és – mihelyt erre az előföltételek megvannak – magyar szolgálati és vezényleti nyelvet: továbbá a katonai oktatásnak és igazságszolgáltatásnak önálló szervezését. Kivánom végül a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátását.”