Irta Thury József, kiadta a Magyar Tudományos Akadémia. Ez a tanulmány tulajdonkép székfoglaló értekezése a szerzőnek s még a laikus is sok érdekes dolgot találhat benne. Megtudjuk öbbek közt, hogy a közép-ázsai törökök egyik ága már Kr. előtti II. században saját irással élt , az V. században pedig virágzó, gazdag irodalommal dicsekedett, sőt országukban a magyarok bejövetele idején már nyilvános könyvtárakis voltak.

Később a világhódító Timur-lenk is rendes udvari historikust tartott s nagy barátja volt az irodalomnak. Az ó-török feliratokban sokmagyar szóra ismerhetünk, pl. a 732-ben meghalt Kül-Tegin török fejedelem sírfelirásán ily szavak is vannak: apa, mely magyarul is ép úgy van, erdem = érdem, ecsü = ős (a halotti beszédben: ise), ecsüm-apam = ős-apám, kök = kék, öd = idő, üdő, bator = bátor, stb.

Nagyon érdekes, hogy a hires egyiptomi mamelukok ép olyan kunok voltak, mint a mi magyar kun-törökjeink. A XIII. században ugyanis a mongolok igen sok török (kun) foglyot adtak el az egyiptomi szultánoknak, a ki ezeket seregükbe sorozták, vagy testőrökké tették.

E mameluknak nevezett testőrök azonban csakhamar elhatalmasodtak, megbuktatták a régi dinasztiát, s maguk közül emeltek szultánokat nem csak Egyiptomban, hanem Sziriában is, kun-török nyelvül pedig a közigazgatás hivatalos nyelvévé lett.

A füzet ára 1 korona.