Az az ünnepély, melyet Belgrádban az Obrenovics uralkodó család gyászos végének előidézésében leginkább részes 7-ik ezred a Karagyorgyevics-uralkodóház visszatérésének évfordulóján tartott, politikai tüntetéssé nőtte ki magát Péter királynak azon nyilatkozatával, melyet az ezredparancsnok beszédére tett.

Az ezredparancsnok a készülőben levő balkáni zavarokra utalt, melyekben a szerb hadsereg döntő szerepet lesz hivatva játszani. A király e felfogást megerősítette s reményét fejezte ki, hogy a hetedik ezred, híven hagyományaihoz, bátorság dolgában jó példával fog előljárni.

Péter király magatartása annál feltűnőbb, mivel jól tudja, hogy míg az 1903. évi junius 11-iki összeesküvés részesei képezik környezetét, addig semmi kilátása sincs rá, hogy Szentpétervárott, Bécsben, Berlinben vagy Londonban az udvarok látogatását fogadják. Érezve elszigeteltségét, a balkáni kis államok fejedelmeivel való összeköttetés ápolásában keres kárpótlást.

Az utóbbi időben kétszer is tüntető módon találkozott a Szerbián átutazó Ferdinánd bolgár fejedelemmel. Egy balkáni szövetség hálóját szövögetik, de eddig nagy eredményre nem igen jutottak, mert nagy akadály az, hogy a Törökországnak általuk remélt felbomlása után elosztásra eső zsákmányból mindegyik maga számára szeretné a legnagyobb részt.

Péter király követe és közel rokona, Nenadovics, ez idő szerint Montenegróban van s Miklós fejedelemmel tárgyal, a ki apósa Péter királynak, de régóta haragban van vele s azért is neheztel, hogy a szerbek szegény Sándor király megöletése után nem őt választották meg királyuknak.