A nemzetiségi kérdés nagy szerepet játszott a most folyó költségvetési vitákban. Horvátországra való vonatkozásában Kovácsevics volt zágrábi főispán, különösen a felvidéki tótságra való vonatkozásában Vietorisz Miklós képviselő vonta azt be a Ház vitáiba.  Gróf Tisza István junius 30-iki nagy beszédében mind a két képviselő fejtegetéseinek nagy figyelmet szentelt s nagy jelentőségű nyilatkozatokat tett a mostani kormány nemzetiségi politikájára vonatkozólag.

A mi a felvidéki tótság közt üzött panszláv izgatást illeti, ez ellen a miniszterelnök sokat vár a katholikus és ágostai egyházak vezetőségétől s a kormány kész ezeket egész odaadással támogatni abban, hogy kérlelhetetlen szigorral irtsák a hazafiatlan irányt. A hazai szerbeket és románokat arra figyelmeztette a kormányelnök, hogy midőn rokonszenvvel kisérik a szomszédos szerb és román államok fejlődését, itt egy oly nagyhatalom áll, melynek politikájára a magyar nemzet irányadó befolyást gyakorol.

A magyar államra vonatkozólag a miniszterelnök nyomatékkal kiemelte, hogy ezt az államot a magyar nemzet alkotta meg, s ez az állam más, mint nemzeti jelleggel biró állam, nem lehet. Azt a sokak által hangoztatott követelést azonban, hogy meg kell változtatni a nemzetiségi törvényt, a kormányelnök nagy politikai hibának tartja.  A miniszterelnök e kijelentései mély benyomást tettek a képviselőkre.

Hogy a miniszterelnök által hirdetett nemzetiségi politika sikeres legyen, arra szükséges, hogy egyfelől a magyar nemzet irányadó befolyást gyakoroljon e monarkhiának, mint nagyhatalomnak politikájára, másfelől az uralkodó-házzal való jó egyetértés.