Mindjárt a háború kezdetén nagy veszteséget szenvedtek az oroszok a tengeren: Port-Arturnál legjobb hajóikat megrongálták a japánok. Csemulpónál pedig két hajójukat sülyesztettek el: a Korejecz és Varjag nevűt. Ez utóbbiról mutatunk most be egy képet, a mint a hatalmas 10-12 millió korona értékű, négykéményes hajó már félig elsülyedt, egy a közelben állomásozó franczia hadi hajó pedig készületeket tesz, hogy a sülyedő Varjag legénységéből a mennyit lehet, megmentsen. A franczia hajónak csak egy része látszik, a honnan a mentőcsolnakot eresztik lefelé, mig egy kis gőzbárka már siet is a mentésre.

A csapatok és vezéreik elindulása az oroszoknál, mint igen vallásos népnél, természetesen nem maradhat vallási szertartások nélkül. Így mielőtt Makarov tengernagy Port-Arturba indult volna a Szent András-templomban ünnepélyes istentisztelet volt, melyet a János nevű, Oroszország-szerte szent hírében álló pópa tartott. János atyának a nép hite jövendőmondó tehetséget s egyéb emberfölötti hatalmat tuladjdonít, sőt mondják hogy a czárok is, II. Miklós ép úgy, mint III. Sándor, nem egyszer kérték tanácsát. Szibéria legmesszebb vidékeiről is folyamodnak hozzá hivők, betegek, beteg gyermekek szülei, a kik gyógyító erejében reménykednek és egyéb szerencsétlenek. János pópa a templomban nagy ünnepélyek közt meggyónatta Makarov tengernagyot, aztán megáldotta tisztjeivel együtt.

Makarov meg is érkezett már a harcztérre, de a katonaságot még most is javában szállítják a szibériai vasuton. De nagyon sokat szenvednek az iszonyú hideg miatt. Igyekszik ugyan a hadvezetőség, hogy a katonákat lehetőleg óvja a megfagyástól s ezért pokróczokkal bélelteti ki a vasúti kocsikat, kályhákat is állíttat beléjük, gondoskodik útközben meleg borscsáról (főtt vörösrépa) és forró teáról, de azért vajmi sokan fagyott lábbal, vagy sulyos betegen érkeznek meg Mukden tájára, mert hiába, a 30-40 fokos hideget nem könnyű meggyőzni, kivált mikor az éjjeli-nappali szakadatlan lázas forgalom mellett az óvóintézkedéseket csak hiányosan lehet megtartani. Tudja ezt ott mindenki, azért látni az állomásoknál naponta olyan szívszaggató búcsúzási jeleneteket.