Egész csendben, szerényen, feltűnés nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel indult Ázsiába a magyar geográfiának ez a legújabb kitűnősége. Jól fölszerelt expedicziót szervezett, magával vitte dr. Stummer zoologust is. Mondhatjuk, hogy mindent észlelt, a mi útjába akadt; első sorban zoologiai megfigyeléseket tett, de azonkívül nagyon becsesek néprajzi és geografiai feljegyzései is.

Oroszországon, a Kaspi tavon keresztűl jutott Almásy a turáni alföldre, túl a Kaspi tavon s eme területet átszelte az új vasuton, a mely egész Taskentig szállítja az utasokat; Taskentből postakocsikkal utaztak Vjernyibe, Belső-Ázsia egyik legfontosabb helyére, a melyet az oroszok ügyes és hatalmasan fejlődő ázsiai gyarmatosítása teremtett. Itt a ŤHét folyóť tartományában volt az expediczió tanulmányainak igazi szintere.

Először az Ili folyó völgyét járták be, vadászgatva, bogarászva, de azt hiszem, geofizikai megfigyelései a sivatag peremének szerkezetét illetőleg talán még zoologiai eredményeinél is fontosabbak. Azután a Tien-san hófedte bérczei közé hatolt be – most már egyedül, mert Stummer az Isszik-kul tó partján maradt. Leirásainak kitűnő voltáról tesz tanuságot az, hogy az utazásáról írt vaskos kötet elolvasása után az ember önkénytelenül is felsóhajt: jaj, de gyönyörű szép vidék lehet az!

A Tien-san Ázsiának egyik legnagyobb hegysége. Legmagasabb csúcsa, a Khan-Tengri, 7000 méter magasságig emelkedik s a hegyóriás széles hátáról rengeteg jégárak indulnak le az alig járható, javarészben még ismeretlen völgyek felé. De egyébként is a hegység hatalmas hegylánczai között a mi Magas-Tátránkhoz hasonló nagyságú hegyeknek talán még nevük sincs. A hóba takart hegylánczok között sajátságos magas földek terülnek el, a melyeket a folyók össze-vissza szabdaltak, mély szakadék völgyekkel.

Ezeket a magas földeket nevezik az ott lakó török (kirgiz) népek Ťszyrtť-nek. Almásy erről is ír, hogy figyelmeztesse az olvasót, arra, hogy ezt a szót nem egészen úgy kell olvasni, mint a magyar szirt szót, ami egészen mást jelent, hanem az y kissé rövid ü-nek hangzik, de annak sem egészen. Ezeken a Ťszyrtť-eken járt a lelkes utazó köszáli vadra és vad-juhokra vadászgatva, kegyetlen hidegben, a ritka levegő kellemetlen hatásának kitéve. Teljesen kirgiz módra élt, de nagy látókörű természetvizsgáló módjára gondolkozott.

Csak a beköszöntő tél, a sűrű havazás, a mit egyik képünkön is lehet látni, kergette le a fáradhatatlan kutató ezekről a kietlen, emberlakatlan pusztaságokról s késő őszszel tért vissza hazájába, dúsan megrakodva eredményekkel. Hihetetlen mennyiségű zoologiai gyűjtése még feldolgozásra vár.