Bizonyos feltünést keltettek a miniszterelnöknek és a honvédelmi miniszternek a képviselőház deczember 23-iki ülésében a balkáni helyzet válságos voltáról elejtett szavai. Goluchowsky külügyi előterjesztése óta úgy látszik némi rosszabbodás állott be a külpolitikai helyzetben. Goluchowskynak nagyon erélyes intő szavai, melyeket Törökországhoz és Bulgáriához intézett, már akkor is elárulták ugyan a helyzet komolyságát, de azóta ez a helyzet még aggasztóbb lett.

A törököknek különösen nehezükre esik a maczedóniai csendőrség vezetését kiadni a kezökből, mert azt hiszik, hogy így Oroszország és Ausztria-Magyaroszág Maczedóniában annyira befészkeli magát, hogy a szultán csak névleges ura marad e tartománynak. De nem csupán a törökök vonakodása miatt kétes a helyzet a Balkán-félszigeten, hanem főleg a miatt, hogy a tavaszra majdnem bizonyos a forradalom új kitörése, s az albánok közt is függetlenségi törekvések észlelhetők.

A porta vonakodása a reformok végrehajtásától észrevehetőleg erősbödött, mióta kilátás van rá, hogy Oroszország háborúba keveredik Kelet-Ázsiában és kevés erővel léphet fel a Balkán-félszigeten. És ennek monarkhiánkra nézve az a komoly következménye lehet, hogy nekünk kell a balkáni politikában az első vezető szerepet elvállalnunk, ha a távol Keleten csakugyan háborúra kerülne a dolog. Ez pedig szükségkép megköveteli a teljes hadi készenlétet s ez az értelme a magyar kormányférfiak már említett ama határozott kijelentésének, hogy a hadsereg gyöngítése a mostani helyzetben meg nem engedhető.