Petrovics László: "Lelkem világából"
Költemények , Szeged, 1904.

Nem épen ritka eset az olyan verses könyv - rendszerint egy-egy az irodalmi élettől távol álló szerzőtől - melynek írója még mindig a múlt század huszas és harminczas éveiben dívott költészet hatása alatt áll, annak érzés- és eszmevilágában él, annak formáit és stilusát használja, mintha az azóta beállott óriási irodalmi fejlődés nem is léteznék rá nézve.

Ezek közé tartozik az előttünk levő kötet is. Lépten nyomon az Aurora költőire, főkép Bajzára és Kölcseyre emlékeztető verseket találunk benne, jeléül annak, hogy a szerzőre e régi jeleseink hatása még közvetlen és irányadó.

Hűs völgy ölén csörgő patak,
Patak mellett kisleány,
Hervadt arczán könynyek folynak,
Bús dal szólal ajakán,
Csendes a völgy, szellő eláll,
Elhallgat a csalogány,
Könynytől fénylik minden fűszál:
Oly búsan dall a leány.

"Búbánatos az én szívem,
Keservében megszakad:
A kit régen hőn szerettem,
Azt szeretnem nem szabad.
Oh ha tudnám felejteni...
Felejteni nem tudok,
Bánatomban, mint a virág,
Majd lassan elhervadok"

Hűs völgy ölén csörgő patak,
Patak mellett kisleány,
Szempillái lecsukódnak,
Dal nem szól már ajakán.
Csendes a völgy, lágy szellő száll,
gyászdalt zeng a csalogány,
Könynytől fénylik minden fűszál:
Élettelen a leány.