Hans Friedenthal és Eduard Salm egy új eljárást dolgozott ki, amellyel megmutathatják a vizes oldatok hidrogén-ion tartalmát. Ehhez lakmuszt használnak (lacca musci), ami növényi eredetű szinező anyag.

A lakmuszt különféle zúzmókból állítják elő (Rocella, Lecanora és Variolaria fajok), úgy, hogy azokat megőrölve káliumkarbonáttal és húggyal vagy ammoniumkarbonáttal keverve nehány hétig magukra hagyják. Ilyenkor erjedés áll be és a keverék sötétkék szinűvé válik.

E pépet kréta-vagy gipszporral tésztaszerű tömeggé gyúrják, abből apró kockákat alakítanak és ezeket megszárítják.

A kockákat folyadékkal leöntve, sötétkék oldatot kapunk, a nem oldódó kréta- és gipszpor leülepedik. A lakmusz tulajdonképeni festőanyaga a lakmusz sav, sárgásvörös szinű, sói azonban sötétkék szinűek.

A kék lakmusz a lakmusz sav sója, savtól megvörösödik, mert vörös lakmusz sav keletkezik; a vörös lakmusz-savoldat pedig a lúgtól lakmusz-savas só keletkezése folytán megkékül. Ezen alapszik a lakmusznak mint kémlőszernek újszerű alkalmazása az analitikai kémiában.