Régi dolog,hogy a külföld azért nem ismer kellőleg bennünket, magyarokat, mert osztrák szomszédaink, ha csak lehet, elsikkasztanak. Odakint pedig nem értenek magyarul, azért mindig csak az osztrák lapok szemüvegén látnak minket.

Természetes, hogy a jó osztrákok azt a fényes diadalt is elsikkasztják, melyet a bécsi versenyen arattunk. Sehol egy szó méltatás a magyarok győzelméről meg nem jelent, még az Allg. Sportzeitung is, bár bőven foglalkozik a versennyel, későbbre ígéri a méltatást. Azt, hogy magyar ember győzött, vagy egyáltalán a „ magyar” szó sehol elő nem fordul.

Megtudjuk, hogy például a kardversenyeket egy Sudnisy nevű wiener-neustadti vívó nyerte meg, hogy a tőrben is kardban egyaránt második Mészáros az Union és a WAC. tagja és több semmi,hogy a kardminősítést valami Filotás Neubeisel-be való főhadnagy nyerte meg és így tovább, csak egy két vívó mellett szerénykedik a Budapest zárójelben.

Ellenben valamennyi magyar tiszt neve mellett ép ugy, mint Filotás-nál, csak a magyar város német neve díszeleg.

És az eljárás persze egyenesen megtévesztés, mert hiszen a vívók mind klubjuk megnevezésével neveztek, azt tehát ki kellett volna tenni és Mészáros-ról se tehető fel az, hogy a két bécsi egyletet jelentette volna be a MAC. helyett, melynek örökös bajnoka és ha az osztrákok a jó ropogós hangzásu magyar nevekből ki is találják, hogy a versenyen valami baj volt, és a magyarok haza vitték az első díjakat, a külföld egyenesen be van csapva, mert sehonnan sem tudhatja, hogy Mészáros és Szántay csak egy-két hónapra vannak Ausztriába vezényelve, hogy Neubeisel voltakép Érsekujvár és a mi édes hazánkban fekszik.

Ez ellen az eljárás ellen ki kell találni valami védekezést.