A német-osztrák-magyar kereskedelmi szerződésről felette sokat írtak már lapjaink.
Posadowsky német államtitkár már hetek óta Bécsben rostokol. Járt Budapesten is, - de itt nem tetszett neki – nem volt kivel megegyezni. Vissza ment tehát Bécsbe. Ott puhítja most az osztrák urakat, kikötvén annyi előnyt Németország számára és javára, a mennyit mi épen károsodhatunk! Igenis, mi magyarok! 

Az osztrák kormány lehetőleg meg fogja védeni az ő féltett iparát.
De ki fogja megvédeni a magyar nyerstermény és állat-export érdekeit? Ki törődik ezzel? Kinek jutna eszébe? Bizony senkinek!

És ha a magyar árpa eddig fizetett 2.70 kor. beviteli vámot, hát fog fizetni 4.80-at.
A rozs vámja volt eddig 4.20 kor., lesz 7.20, a zab 3.36, lesz 7.20, komló eddig 16.80, lesz 48 kor., maláta 4.32 eddig, felsrófoltatik 8.50-re. A liszt 8.76-ért bemehetett, valjon ki fog érte fizetni 16.20-at? Egy tehén után fizettek eddig 10.80-at, ezentul lesz 30 k. a vámja. Tojás, melyből évenkint 15 millió ára ment innen Németországba, fizetni fog 7.20-at az eddigi 2.40 kor. helyett. A vaj mázsájának vámja volt eddig 19.20, hát lesz 36 kor. A hüvelyeseké, például a babé lesz majdan 4.80 kor., pedig az eddigi 1.80-as vámtétel is nyomta. És végül eleven szárnyas, mely eddig vámmentesen ment be és hazánknak évenként sok milliót hozott, ezentul fizet élősuly szerint 7.20 kor. vámot.

De nem folytatjuk tovább. Elég ennyit tudnunk, hogy megundorodjunk tehetetlenségünk láttára!

Végeredménye e kereskedelmi szerződésnek exportunk tönkretétele lesz. S íme még mindég akad oly jóhiszemű magyar ember, a ki szerelmes a hármas szövetségbe és makacsul ragaszkodik a közös vámterülethez. Mikor nyílik meg a szemök e szerencsétlen vakoknak?