Budapesten és Párisban egyidőben sok fejtörés okoz a két városi tanácsnak, hogy miként lehetne azon jövedelmező vállalatokat városi kezelésbe átvenni, melyeknek monopoliuma a várossal kötött szerződések lejárta után megszűnik. 

Budapesten ezidőszerint a légszeszgyárak megváltása aktuális, miután a légszesztársulat kötött szerződés 1910-ben lejár.
Az ügy azért égető már most, mert egyrészt a város részéről megejtendő becslések vesznek huzamosabb időt igénybe, másrészt a tárgyalásokat már ezeknek esetleges meghiusulása esetén módjában legyen Budapest székesfővárosnak, a közvilágítás ellátására szükséges világítási telepet oly időben elkészíteni, hogy a város világítása 1911.év január 1-én házilagos kezelésben akadály nélkül megkezdhető legyen.

Az ügy t. i. ugy áll, hogy amennyiben a város és a légszesztársulat között egyezmény létre nem jönne, ugy az utczák és terek világítása a gáztársulatnak adott monopolium 1910. év deczember végével megszünik a város tehát kénytelen lenne e célra legalább két gáztelepet létesíteni s. p. egyet a Duna bal, egyet jobb partján, míg a magánfogyasztókkal szemben a város és társulat között szabad verseny folyna. 

Sokat vitatkoztak már a fölött, hogy vajon helyes elv e az, hogy a városok kiveszik egyesek, vagy társulatok kezeiből a nagy vállalatokat és saját regioban viszik az üzemeket?
Sokan ideális szempontból bírálják ezt és ugy érvelnek, hogy nem lehet célja a városnak, mint erkölcsi testületnek az adófizető polgárok vállalkozásainak konkurenciát nyujtani, hiszen a vállalatok prosperálásával a városok adójövedelme amugy is nő. 

Sok szó fér ezen érveléshez.
Hisz a városok gazdálkodása nem öncél, hanem előrelátó és föladatának magaslatán álló városi tanács és törvényhatósági bizottság törekedni fog a város javadalmait növelni olyképen,hogy kulturális célokra minél nagyobb összegek álljanak rendelkezésére.