Az osztrák munkásbiztosítási reform
Az osztrák kormány átérezve azt, hogy tartalmas szociálpolitikai programm megvalósításával leginkább veheti elejét a szociálizmus túltengésének, legutóbb a birodalmi gyűlés elé oly szociálpolitikai programmot terjesztett, a mely a munkásbiztosítás eddigi rendszerét a rokkantsági és aggkori biztosítással egészíti ki.
Ez a tervezet határozottan nagyszabásu reformot jelent a munkásbiztosítás terén.
Az osztrák kormány nem rendeletekkel és törvényalkotások utján igyekezik e reformot megvalósítani, hanem a meglevő törvények megjavításával és kiépítésével. Nem szándékozik a biztosítási ügyet állami kezelésbe venni, hanem a társadalmi alapon létrejövő szövetkezeteket jelentékenyen segélyezni szándékozik.
A rokkantsági biztosítás körébe tartozó esetek a betegségi és balesetbiztosítás köréből kivétetnek.
A rokkantsági biztosítást külön intézménynyé fejlesztik. Ez uj rokkantsági biztosítás közegei a reformálandó betegsegélyező-pénztárak, melyek közül a kisebbek egészen eltöröltetnek. A járulékok kivetésére eddig alapul különböző mérték szolgált; a jövőben e célból hat munkabér osztály állapíttatik meg, melyekbe a biztosítottak a biztosítás mindhárom nemére nézve besoroztatnak.
A betegsegítő pénztárnál történik a bejelentés valamennyi biztosítási ágazatra.
A pénztár szedi be a biztosítási járulékokat és tartja nyílván a biztosítottakat. A vállalkozók részéről a munkások ki és belépéséről megteendő bejelentéseknek a jövőben minden szombaton kell megtörténniök, nem pedig, mint eddig bizonyos határidőben a be- és kilépés után. A járulékok minden hét után számíttatnak s havonként fizetendők. Magától értetődik, hogy a betegsegítő-pénztárnak e sok uj feladat teljesítéseért kárpótlás engedélyeztetik.
A betegség és aggkor esetére mindazok a személyek biztosítandók, akik valamely munka, - szolgálati – vagy tanonc-viszony alapján nem saját műhelyükben végeznek munkát, vagy szolgálatot, díjazás ellenében.
A reform egyik leglényegesebb rendelkezése az, mely a betegsegély élvezetének leghosszabb tartalmát husz hétről egy évre terjeszti ki és a pénztárak szavatosságát az üzemi balesetekből eredő betegségekből eredő betegségekre és a segélyezés egész idejére nézve megállapítja.
A további lényegesebb ujítások a következők:
Az összes pénztárak, tehát a szövetkezetek is, az általános törvényhatározmányoknak vettetnek alá. A szövetkezeti pénztár kötelékébe kell tartoznia a szövetkezeti tag üzemében alkalmazott összes biztosításra köteles személynek, tehát a tanoncoknak is. Ily pénztár csak ugyanazon, vagy rokoniparágak részére létesíthető. Az egyesületi pénztáraknál is jövőben a járulékokat a munkások egyforma mértékben kötelesek viselni. A pénztár tartaléka a kiadások nem kétszeres összegéig – mint eddig – hanem egyszeres összegéig gyűjtendő.
A kormány programmja új intézmény gyanánt a rokkantsági biztosítást kontemplálja, mely rokkantság és aggkor esetére szól.
Főbb vonásaiban az osztrák munkálat a német törvény határozmányait veszi át, melyek nagyjában a következők:
Munkabér-osztály-rendszer; a járulékok kirovása hetenként; négy esztendei várakozási idő az aggkori járadékra való jogosultság beálltát illetőleg; az aggkori járadék alapjáradékból és emelkedőjárulékból való összetétele, állami hozzájárulás minden esedékessé vált járadékhoz 90 k. összegben. A rokkantsági biztosítás kapcsolatba hozatik gyógyházak és munkáslakóházak létesítésével.
Az uj biztosítás költségeit az állam akként kívánja előteremteni, hogy a munkaadók viselnék e díjak felét, a munkások másik felét.
Ez az ujabb megterhelés azonban csökken azáltal, hogy az állam minden járadékhoz a maga részéről évi 90 k. –val hozzájárul. A kormány elaborátuma a biztosítás évi költségeit 57 millió k-ban irányozza elő, melyből 35 millió eme ipari üzemekre, ugy, hogy a vállalkozók évente 175 millió k.-val terheltetnék meg. Az egyes munkaadóra azonban a megterhelés nem tulságosan nagy, minthogy igen megoszlik.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!