A legnagyobb magyar lirikus dicsőségét közelebb már egy harmadik monumentális szobormű fogja hirdetni és pedig Pozsonyban, hol küzdelemteljes fiatalságának egy részét töltötte. Az Országgyűlési Napló másolásával kereste meg itt mindennapi kenyerét Petőfi.

A város közönsége aránylag rövid idő alatt gyűjtötte össze a szobormű felállításához szüksége jelentékeny összeget s a szobor-bizottság a közelebbi napokba abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a bírálóbizottságtól, melyben több kiváló budapesti szobrász is részt vett, 37 pályamű sorsa felől kérhettek ítéletet.

Az első díjast a bírálók Radnai Béla pozsonyi születésű szobrásznak ítélték oda s a pályázati föltételek szerint ugyancsak őt bízták meg a szobor megalkotásával. Így tehát Fadrusz János örökébe olyan művész lép, kire mint fiára szintén büszkén tekinthet Pozsony városa. A szobormű nem magas, inkább elnyúló talapzaton ábrázolja a nagy költőt a mint lantját a talapzat ormára fekteteve, kezébe kardot ragad, hogy a közelgő vészben hősi ellenállásra buzdítsa honfitársait.

A talapzaton egy lépcsővel alább bájos női alak, a Múzsa, áll, kérő tekintetet vetve Petőfire, hogy ne kockáztassa drága életét. A szobormű szépen juttatja érvényre a gondolatot s vonalaiban nagyon tetszetős. Radnai, ki nem rég Lenau csatádi szobrával aratott sikert ezzel az újabb művével nem közönséges tehetségről tesz tanuságot. A második díjat Ligeti Miklósnak ítélték a bírálók. Pályaművét a kivitelre szánt szobotrrmű mellett mutatjuk be, hogy a közönség a két művészi alkotás közt az öszszehasonlítást könynyen megtehesse.