Borzalmas eset történt Zsolna mellett, a kis-rudinai erdőben. Wlassics Arnold huszonnyolczéves vasuti hivatalnokot, a ki rokona Wlassics Gyula volt közoktatásügyi miniszternek, kegyetlenűl agyonverték.

A szerencsétlenűl járt tisztviselő szenvedélyes amateur-fényképész volt és midőn a Bródno és Kis-Hrudina közötti nagy erdőégésről tudomást szerzett, odasietett fényképező gépével fölvételek eszközlése végett.

Czigarettázva nyugodtan dolgozott, mikor több ember feléje sietett és figyelmeztette, hogy ne dohányozzék. Wlassich azonban nem értette meg, mert nem tudott tótul. Erre az egyik falusi biró ráuszította az embereket, akik a legvadabb kegyetlenséggel agyonverték a szerencsétlent.

Más hir szerint az ottani lakosság a sok tüzet és gyakori erdőégést gyujtogatásnak tulajdonítja és Wlassicsot gyujtogatónak nézte. Szigorú vizsgálatot indítottak.

A helysznétől nem messze van a község kápolnája, melynek harangjával a falu népét összecsődítették. Férfiak, asszonyok, suhanczok, sőt gyermekek, minden emberiségről megfeledkezve, vetekedtek, hogy minél jobban kínozzák a szerencsétlen áldozatot.

Midőn már félholtra verték, lábaira marhalánczokat csavartak. Így hurczolták el a község birájához, körűlbelől nyolczvan lépésnyi távolságra, miközben az áldozat teste a földet söpörte.

A biró parancsára megmotozták és szerencsétlennél monoklit találtak, melyben a kegyetlen emberek gyujtogató masinát láttak és egy meghívót, melyből az emberi butaság azt olvasta ki, hogy az áldozat minden ház felgyujtásáért öt korona jutalmat kap (belépti díj lévén az öt korona).

Erre még iszonyatosabb és vérlázítóbb jelenetek következtek. Az áldozatot a helyszinére visszahurczolták, agyba-főbe verték és egy rétre dobták, a hol az áldozat, midőn utoljára felemelte esdő szemét, egy iszonyú fejszecsapástól, negyedfél órai kinzás után, kiszenvedett.

Holta után a gyermekek kövekkel megdobálták, pénzét, zsebóráját ellopták, ujjairól a gyűrűket leszedték és még czipőtalpait is levagdosták.